Lassan az alapkiadások is luxusnak számítanak - mi lesz így velünk?

Hála istennek, soha nem voltak olyan anyagi problémáim, melyek negatívan befolyásolták volna az alapvető kényelmemhez kapcsolódó tényezőket. Mindig azt ehettem, amit akartam, sosem kellett fáznom, hogy spóroljak a fűtésszámlán, illetve, ha megtetszett egy középárkategóriás divatholmi, azt általában megvehettem magamnak. Szerencsére gyerekként sem nélkülöztem, így legfeljebb csak elképzelni tudom, mit élnek át azok, akik számára a fentiek nem, vagy csak nagyon ritkán adattak meg.

Emlékszem, valahol az orosz-ukrán konfliktus kirobbanása környékén kaptam fel először a fejemet arra, hogy hirtelen milyen drágák lettek egyes élelmiszerek. Mivel az étrendem igen nagy részét növényi eredetű hozzávalók teszik ki, előfordult, hogy egy-egy bevásárlás során kétszer annyit fizettem, mint azelőtt. Már akkor is húztam a számat a megemelkedett árak láttán, de azon, ami nagyjából két-három hónapja zajlik, gyakran csak nevetni tudok kínomban.

Még jó, hogy nevetni és nem sírni, mert én jelenleg még megengedhetem magamnak, hogy változatlan életszínvonalat folytassak, ám a fájdalmasan alacsony minimálbérből tengődők ezt sajnos már nem mondhatják el magukról.

Viszonylag előnyös helyzetem ellenére is sikerült egyszer pánikroham-közeli állapotba kerülnöm ezektől az aggasztó és felháborító körülményektől, tekintve, hogy én sem keresek csilliárdokat , és jelenleg tényleg úgy érzem, hogy ez a legtöbb, amit ki tudok hozni magamból, sem erőm, sem időm nem lenne pluszmunkát vállalni.

Sokan azt vallják, hogy egyes embert próbáló időszakokon csak humorral és pozitív hozzáállással lehet átlendülni, és bár tényleg nehéz meglátni a viccet ebben a katasztrofális helyzetben, mi családon és baráti körön belül néha megpróbálkozunk vele.

Egy ideje szokásunkká vált lefényképezni a frissen vásárolt árucikkeinket, majd átküldeni egymásnak a közös chatbe és odaírni, hogy mennyit fizettünk értük.

A higiéniai termékek lassan már pláne a luxuskategóriába kerülnek: valószínűleg a közeljövőben megnő majd a mosható zsebkendők, intim betétek, pelenkák, arctisztító párnák iránti kereslet, ami végül is egyáltalán nem rossz dolog, hiszen a bolygónkat mindenképp felkönnyítené a háztartási hulladék mennyiségének csökkenése. (Ahhoz még én sem vagyok eléggé természetleánya-típus, hogy elgondolkodjak az újrahasznosítható vécépapír használatán, bár lehet, hogy az elkövetkezendő néhány évben ez a pont is eljön az életemben.)

Egyelőre viszont csak annyit tehetek, hogy sok más honfitársammal együtt dédelgetem a reményt a kis fiktív Pandora-szelencémben, erőteljesen fohászkodva, hogy nálam okosabb és képzettebb emberek sürgősen megoldást találjanak erre a hosszú távon tökéletesen tarthatatlan szituációra.

Nyitókép: Shutterstock