A Tinder-csaló nem csak a Netflixen létezik, hanem a magyar valóságban is

Normál esetben soha nem jelölök be külföldieket, mivel magyar férfival képzelem el a jövőmet és kerülöm a túlzottan jóképű pasikat is, mivel az eddigiek alapján nincs túl jó tapasztalatom velük. Vannak azonban olyan pillanatok az életben, amikor áthágod a saját magad által kreált szabályokat, így történhetett, hogy jobbra húztam Jimit. Igaz, fiatalabb volt nálam és szemtelenül jóképű, de azt gondoltam, nincs mit veszítenem.

Az első meglepetés akkor ért, amikor visszajelölt, a második pedig akkor, amikor elkezdtünk chatelni. Kiderült, hogy sikeres vállalkozó, francia, de az édesanyja magyar, van háza Magyarországon, Párizsban és Barcelonában. 35 éves korára már annyi pénze van, hogy nagyon dolgoznia sem kell, úgyhogy élete párját keresi ahhoz, hogy beutazzák együtt a világot. Persze itt már repkednek a red flagek, hogy ébredj, ez már túlontúl tökéletes, de engem nem is a pénzzel húzott be, hanem, hogy előadta a végtelenül romantikus férfit.

Őszintén szólva hosszú évek óta nem találkoztam romantikus férfival, már biztos voltam abban, hogy kihaltak. Így, amikor Jimi minden 5. szava a romantika és a szerelem volt, kezdtem ellágyulni. Persze figyelmeztettem magam, hogy az online világban mindenki azt mond, amit akar, de ugyanakkor az is felmerült bennem, hogy miért ne létezhetne a tündérmese, én miért ne foghatnám ki egyszer a királyfit. Nos, megválaszolom a kérdést magamnak, a királyfi csak a mesékben létezik, az én Jimim pedig leginkább egy hazudós, csúnya béka.

Az első fura dolog az volt, hogy egy nap chatelés után átküldött egy fotót és odaírta, milyen boldog, mert egy befektetéssel épp most szerzett 10 ezer dollárt. Nem tulajdonítottam ennek túl nagy jelentőséget, ahogy írtam, engem nem a pénzzel fogott meg. Az viszont már fura volt, hogy másnap is kaptam egy fotót, hogy akkor épp 25 ezer dollár ütötte a markát. Nem sokkal később rákérdezett, hogy én foglalkoztam-e valaha befektetésekkel. Írtam neki, hogy nem, és nem is nagyon érdekel.

Itt azonban már nem lehetett leállítani. Hosszasan kifejtette, hogy mekkora hülyeség bankba rakni a pénzünket, amikor milyen szuper befektetések vannak nulla rizikóval. Rögtön felajánlotta, hogy nagyon szívesen megtanít engem is, először elég 200-400 dollárt befektetnem, majd együtt megcsináljuk és közben egymást is jobban megismerjük. Na, itt már erősen felhúztam a szemöldökömet és próbáltam leállítani a témát, de ő hajthatatlan volt. Írta, hogy töltsek le egy alkalmazást és ő majd megtanít lépésről-lépésre.

Itt aztán bekapcsolt már minden vörös lámpa, a lelki szemeim előtt megjelent a Tinder-csaló című dokumentumfilm és viccesen rákérdeztem:

A kérdésem rögtön betalált. Sértődötten válaszolt, hogy mit képzelek róla, ő csak szerette volna ezt megosztani velem, mivel nagyon tetszem neki, de akkor inkább hagyjuk az egészet. Mondanom se kell, azóta sem írt, sőt, a társkeresőről le is törölt. Amikor rákerestem a Facebookon, találtam egy profilt ugyanazzal a névvel, ugyanazzal a fotóval, de érdekes módon ott a születési hely már nem Franciaország, hanem Miami volt.

Persze lehet, hogy mindez félreértés. Lehet, hogy én dramatizálom túl, vérig sértettem a kérdésemmel és azért tűnt el. De könnyen meglehet, hogy majdnem egy csaló áldozata lettem, csak még időben kapcsoltam. Bár azt hisszük, hogy vannak dolgok, melyek velünk soha nem történhetnek meg, ez tévedés. A csalók köztünk járnak, vigyázzatok magatokra és a pénzetekre!

Nyitókép: Shutterstock