Az anyám 26 évvel fiatalabb pasija

Sokáig én sem voltam képes megbarátkozni a gondolattal, hogy a kiskosztümös, osztályvezető anyukám egy nála 26 évvel fiatalabb rocker csávóval jár. Nagyon féltettem őt a csalódástól, így jó sokáig lázadtam a kapcsolat ellen. De aztán megbékéltem a dologgal. Egyrészt, mert rájöttem, hogy ez az ő legbelsőbb magánügye, és nincs jogom beleszólni. Másrészt pedig be kellett látnom, hogy tévedtem az új "mostoha apukámmal" kapcsolatban. Ahogy telt-múlt az idő, azt vettem észre, hogy a srác elkezdett iszonyú tempóban fejlődni: egyre több pénzt keresett, szakmát tanult, jogosítványt szerzett, stb.

És ami ennél is fontosabb: anyu is kivirult mellette. Jógázni és kondizni kezdett, rockfesztiválra járnak együtt, meg ezoterikus találkozókra, kirándulni, naturista kempingbe, reiki tanfolyamra, színházba és koncertekre. Az eltelt hét év bizonyította be, hogy (szerencsére) nem volt igazam, és a srácból teljes értékű családtag lett.

Idősebb pasi? Fiatalabb pasi?

A korkülönbség tulajdonképpen ugyanolyan ismérv, mint mondjuk a magasságvagy a szemszín. Adott dolog. Annyi a különbség, hogy ha személyesen megismerkedünk valakivel, aki szimpátiát ébreszt, nem feltétlenül ez az első kérdés, amit nekiszegezünk, hogy hányas évjárat. És lehet, hogy már rég belezúgunk, mire kiderül, hogy jóval idősebb vagy fiatalabb nálunk.

Mindennek ellenére sokáig mégsem tudtam elképzelni, hogy összejöjjek egy nálam sokkal fiatalabb sráccal. Egy idősebb férfitárs számomra természetesebbnek és társadalmilag elfogadhatóbbnak tűnt. Volt is részem két olyan hosszú távú párkapcsolatban, ahol a másik egy tízessel idősebb volt nálam. De mindkét alkalommal azt vettem észre, hogy ezek a tapasztalt, roppant izgalmas múlttal rendelkező férfiak bizony már bepunnyadtak. Már nem akarnak kalandozni, utazni, új dolgokat tanulni, sem megismerni a világot - maximum a tévé előtt ülve.

Szóval körülnéztem a fiatalabb pasik közt is, ám minden nyitottságom ellenére a fiatalabb partner, mint társ, mindig olyan furcsának, éretlennek, gyereknek tűnt a szememben. Nekem már voltak történeteim, míg a másiknak, aki csak most csöppent a felnőtt létbe (érthető módon), még kevés fogalma volt a világról. Soknak is éreztem magam. Egészen addig, míg egy nálam tíz évvel fiatalabb srác iszonyú pofátlanul udvarolni nem kezdett, de olyan igazi gátlástalan, bicskanyitogatóan arcátlan és szórakoztató stílusban. De talán sosem lett volna elég bátorságom belevágni, ha épp nem a külföldre költözését tervezgette volna.

Egész konkrétan egy hónap volt még hátra, amit még itthon töltött, így a "mi lett volna, ha" elviselhetetlenségétől való félelmemben (mert azzal tényleg nem lehet együtt élni) belevágtunk. Az egyik legjobb hónapom volt, és sok tekintetben felnőttebben viselkedett a megkeseredett, sokat csalódott férfi kortársaimnál.

Huszonegy-két éves létére már élt annyit, mint egy harmincas: és a fiatal kora mellett szólt még az is, hogy nem volt olyan óvatoskodó, mint azok többsége, akik már túl vannak pár nagy csalódáson, és az új partnert büntetik a bizalmatlanságukkal.

Tanulság?
Bár szeretném, ha életem párja egy körülbelül velem egykorú, hasonló életszakaszban tartó férfi legyen, mégis azt mondom: Ne zárkózzatok el valakitől pusztán az életkora miatt!

Ugyanannyi eséllyel lesz tartós vagy egyéjszakás, heppiend vagy csalódás, mint egy hasonló korúval. Hiszen az ember érettségét, felelősségtudatát nem a születési ideje határozza meg, hanem a személyisége és a neveltetése.

Nyitókép: iStockphoto