Amit egy nőnek meg kell tanulnia...

Csak már pont annyit rakok bele az egészbe, amennyit kapok tőled. És ha elsikkad? Akkor sem sírom tele a párnámat csalódottságomban. Hanem nagy levegőt veszek, megemésztem egy pohár bor mellett, letekintek a szitura a tűsarkaimról, és továbbmegyek. Ilyen egyszerű.

Ám ha te mégis a része akarsz lenni az egésznek, akkor kénytelen leszel te lépni. Nem kivagyiságból, gőgből vagy dacból várom el ezt. Csak egyszerűen rég nincs szükségem arra, hogy pitizzek, vagy, hogy könyörögjek azért, hogy figyeljenek rám. Ha nem figyelnek, akkor figyelek én magamra, a körülöttem lévő fontos emberekre, akik szintén megtisztelnek ezzel.

Nem adom lejjebb. Nem vagyok hajlandó beállni azon nők közé, akiket bekategorizálhatnak a "túl" dobozba. Te talán megszoktál tőlem valamit, ami hirtelenjében megváltozott. Mint mindennek, ennek is oka van, hidd el, és olykor nem árt magadban keresni ezeket a bizonyos okokat - nem pedig rám sütni, hogy nőként TÚLgondolom a helyzetet.

Megtanultam, hogy ne reagáljak "túl" helyzeteket, letisztítsak bizonyos szituációkat, és úgy lássam a magam körül zajló eseményeket. Megtanultam megoldani problémákat, és kellő érzékenységgel kezelni. Megtanultam, hogy hasznos háromig számolni, mielőtt kicsúszik valami a számon. És azzal is tisztában vagyok, hogy vannak helyzetek, amelyekbe van beleszólásom, és van, amibe nincs. De kezelhetem a magam módján őket, ha nem ínyemre valók.

Szóval, ha egy igazi milffel van dolgod, kösd fel a gatyádat, mert veszélyes korosztály nőtte ki magát! Mi, negyvenes nők mások vagyunk, mint anyáink voltak: Már nem dőlünk be. Elegánsan odébb állunk. Már nem pitizik a szívünk néhány jó szóért.

Nyitókép: iStockphoto