A pasik meg totál lazán beriszálják magukat és nem izgatják magukat semmin. Mintha ez egy casting lenne, ahol ők a zsűri, mi meg a csetlő-botló versenyzők. Pedig Uraim, ti is ugyanúgy megmérettettek, és hát mit ne mondjak, sokszor nagyon is könnyűnek találtattok.
Kezdjük mindjárt az ismerkedésnél! Tőlünk, nőktől elvárják a makulátlan megjelenést. Mi is tudjuk, hogy a férfi szem végigpásztáz majd rajtunk a kisujjunktól a fejünk búbjáig. Ez az első mustra, ehhez mérten készülődünk egy fontos randira.
De mi van a férfiakkal?
Uraim, van egy rossz hírem! Mi is végignézünk titeket a cipőtől a borostáig, és ha valahol hibát találunk, már rosszul indul a történet. Bennünket is zavarhat egy sáros cipő, ápolatlan haj vagy nyáron - belegondolni is rossz: egy gombás lábköröm, mely előre kinyírja a a lángolást.
Tegyük fel, hogy a megjelenés - ha nem is tökéletes -, de elfogadható. Ekkor jön a következő hibalehetőség: jól elkéstek - és nem figyelmeztettetek minket erről előre. Így már az első randin kiderül, nem vagyunk nektek elég fontosak. (Kivéve persze akkor, ha tényleg földrengés volt vagy bombariadó.) Lényeg a lényeg, ebből számunkra nem az jön le, hogy milyen fontos és elfoglalt emberek vagytok, hanem az, hogy nem tudjátok beosztani az időtöket.
Mondjuk, hogy időben érkeztetek, de úgy vonultok be, mint egy hím oroszlán a szavannán. És persze körbenéztek, hogy ellenőrizzétek, észrevette-e mindenki. Igen, Te vagy az, megérkezett!
Mi meg közben reménykedünk, hátha nem is vagytok olyan önteltek, mint amilyennek látszotok. De aztán rá kell jönnünk, mellettetek csak statiszták lehetünk.
De ha mondjuk mégse csak önmagatokról beszéltek egész este, kérlek, ne romboljátok le a magatokról kialakított képet azzal, hogy félbehagyjátok a mondatot, ha az asztal mellett elsétál a csinos pincérnő! Ilyenkor legszívesebben azonnal felállnánk és lelépnénk, mert itt még nem érvényes a "hűséget fogadtam, de vakságot nem" kifogás.
Hiszen már most nem tudtatok megtisztelni minket azzal, hogy legalább abban az első egy-két órában, mikor megismerjük egymást, csak ránk figyeljetek.
Persze előfordulhat, hogy mindez nem így történik. Vártok ránk és felálltok, amikor megérkezünk, kellemesnek találjuk a megjelenéseteket, jó az illatotok, kifejezitek, hogy tetszünk nektek, de aztán váratlanul megcsörren a telefonotok. Ha ilyenkor az a mondat hagyja el a szátokat, hogy :
Bocsánat, a főnököm (vagy az anyám) keres, ezt fel kell vennem...
Mi már legszívesebben otthon feküdnénk az ágyunkban, mert tudjuk, hogy megint hiába pazaroltuk az időnket.
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.