Szobacirkálók figyelem! 5+1 dolog, amiért alacsonynak lenni szívás

Ismered azt a helyzetet, mikor egymásra cuppant szalámi szeletekként zötykölődtök a tömött villamoson 3 ezer emberrel? Na, ebben a szituációban érdemes jól helyezkedni, ha kis embernek születtél. Hiszen, ha beszorulsz a jármű közepére, ahol csak a plafonon van kapaszkodó, akkor bizony pofáraesés lesz a vége. Nem beszélve arról, hogy oxigén helyett mások hónaljszagát kell szippantgatnod az életben maradásért.

Teljesen nyilvánvaló, hogy az áhított élelmiszert a boltosok a legfelső polcra pakolják - ezzel pedig nyilvános hadüzenetet küldenek a hozzám hasonló zsebcirkálóknak. Volt már rá példa, hogy egy zacskó spagettivel igyekeztem lehalászni egy doboz teát a magasból, melynek következtében olyan dolgok is a fejemre potyogtak, amiket nem akartam megvenni. De hát visszatenni sem tudtam őket, ezért indokolatlan teák jelentek meg az alsóbb polcokon, a kakaóporok között.

Ha elöl ülök, akkor a vetítővászon két széle kiesik a látóteremből. Ha hátrébb ülök, akkor meg csak sötét emberi alakokat látok a film helyett. Sajnos az én szemmagasságom nagyjából egy szintben van az ülések támlájával, így már az is elég a bosszúsághoz, ha valaki vesz egy nagyobb levegőt, és megemelkedik 1,5 milliméterrel.

A magasságom mélységgé szelídült az évek során, erről azonban a ruhagyártó cégek nem hajlandóak tudomást venni - legalábbis, ami a nadrágokat illeti. Az a gatya, ami derékban/fenékben jó, legtöbb esetben hosszú. Így nekem kétszer annyi meló nadrágot venni, mint másoknak, mert:

• vagy megveszem, és összebarmolom magamnak otthon egy ollóval.
• vagy megveszem, és még zsír új állapotában viszem a varrónőhöz/nagymamához.

Nehéz ám egy magamfajta kerti törpének bebizonyítani, hogy én bizony tökös vagyok. Hiába állítom, hogy simán lesmárolom bármikor a randipartnerem, hiszen a legtöbb esetben nem érem el az arcát sem, nemhogy a száját. Szóval, ahogy a pasik is megküzdenek a hétfejű sárkánnyal a hercegnőért, ugyanígy nekem is fel kell kapaszkodnom az érintett férfi testén, hogy célba érjek. Vagy megkérem, hogy hajoljon le, és ezzel ki is nyírom a pillanatot.

Míg én mások hónalját szagolgatom, addig az enyémnek mindig tökéletesen szőrtelennek és puhának kell lennie. Hiszen az én esetemben nem létezik olyan kifejezés, hogy "odanyúlok" valamiért, kizárólag nyújtózkodva és pipiskedve tudok bármihez is hozzájutni - vagyis állandó hónaljvillantásban élek.

Kihagytam valamit? Írd meg kommentben!

Nyitókép: Shutterstock