Rita néni úgy döntött: ő nem lesz magányos

Már gyerekkorom óta ismerem őt. Nemrég hagyta abba a munkát, de azóta az ominózus nap óta az aktív nyugdíjasok életét éli. Nem a panaszkodásra, a betegségekre és a magányra gondolok, hanem a szabadságra, a programokra, az utazásokra, a barátokra. Végre elkezdett magáért is élni, és nem csak a családjáért - aminek tagjai már rég kirepültek.

Azon a napon, mikor "egyedül maradt", úgy döntött: nem lesz magányos. Fellépett az akkor még általa teljesen ismeretlen internetre, és keresett egy túrakört. "Már nincs vesztenivalóm!" felkiáltással szombat reggel 9-kor elment találkozni a Moszkva térre, egy teljesen ismeretlen csapattal.

Aki szeretne kedves, élettel teli, nyitott nyugdíjasokkal találkozni, legegyszerűbb, ha itt kezdi. Számtalan csoport gyülekezik ott minden szombat reggel, és a többség nyitott az újakra. Rita néni néha például úgy dönt, hogy változatosság kedvéért inkább egy új, számára idegen csoporthoz csatlakozik.

Néhány hét leforgása alatt Rita néni igazi információs csomóponttá vált. Bár még csak 50 felé járt, otthonosan mozogott az aktív nyugdíjasok világában. Az elmagányosodó idősek őrangyalává vált: elkezdte ajánlgatni az általa nagy örömmel felfedezett programokat a szomszédoknak és egyéb ismerőseinek a buszon, a piacon, a közértben. Olyanoknak, akik egyébként csak a munka-család-TV háromszögben mozogtak. Hívta őket galériába, gyerekek táncbemutatójára, templomi orgonakoncertre. Volt, akit személyesen, másokat e-mailben, de még azt is szívesen vállalta, hogy bedobja a programfüzetet a közel lakó ismerősök postaládájába.

Sosem tanult sem szociális munkásnak, sem kulturális menedzsernek, ő csak egy egyszerű fodrász. Annyi az egész, hogy szereti az embereket, könnyen barátkozik, nyitott, és nem fél az ismeretlentől.

Egyszer-egyszer még engem is elcsalt egy-egy kirándulásra. Imádtam, cukiság volt a köbön! A túravezető komoly helytörténeti előadása mellé egy komplett, legalább 8 oldalas saját készítésű kiadvánnyal készült. Ha tehát valaki nem tudta megjegyezni a Normafa történetét, otthon újra feleleveníthette. Mindezt teljes komolysággal, jelvényekkel díszített botjával a karján, térdzokniban és madártollas kalapban prezentálta. Képtelenség volt nem imádni!

Kimozdulnak otthonról, társaságban vannak, és még mozognak is a jó levegőn. Tényleg ilyen pofon egyszerű az egész. Csak ki kell menni a Moszkva térre. Vagy csak merni kell megszólítani a másik nyugdíjast a buszon, az orvosi rendelő várójában vagy a liftben.

Nyitókép: iStockphoto