A 40-es férfiak lassan már az óvodába járnak udvarolni, a középiskolás lányok pedig érettségi után nem a koleszbe költöznek be, hanem valamelyik "apuci" lakásába. Ez tényleg rendben van így?
Amióta megjelent a Facebook, az Instagram, meg úgy az egész szociális háló, azóta minden generáció egy katlanban melegszik. Ha ehhez még hozzáadjuk azt a tényt, hogy a szórakozóhelyek úgy kapkodnak a vendégekért, hogy bármelyik kislányt beengedik, aki négynél kevesebb zoknival tömi ki a melltartóját, akkor megértjük a helyzetet.
Mert ugye jó mélyen beleültették a fejünkbe, hogy a férfi olyan, mint a jó bor, ami idővel nemesedik, a nő pedig mint tej, aminek hamar lejár a szavatossági ideje...
És mennyivel könnyebb elcsavarni a fejét egy kislánynak, akinek elég felmutatni az összkerék meghajtást meg a kerti medencét - és egyébként is alig várja, hogy végre megmutassa milyen nagylány -, mint a saját generációjában keresgélni. Persze ez nem általánosítható minden olyan párra, ahol nagyobb a korlkülönbség, de bizony egyre inkább kell számolni ezzel a tényezővel is.
- A mérleg egyik végén azok állnak, akik túl hamar akarnak elérni annak a hegynek a csúcsára, ahol egyébként levegőt sem kapnának.
- A másik oldalon pedig azok, akik negyven felé gondolják úgy, hogy kompenzálni kéne azt, ami az előző húsz évben elmaradt.
De hol itt a hiba?
Mondjuk úgy: az egész egy nagy hiba. Mert sajnos azok az emberek, akik feszülő mellel, büszkén villognak egy ilyen kapcsolatban, hajlamosak elfeledkezni az időről. Igen, lehet, hogy ideig-óráig tök frankó minden. A csaj odavan érted, meg te is élvezed az alfahím szerepet. Viszed a bizniszt, dolgozol, mint a gép, ő meg közben - jobb esetben - a könyveket lapozgatja. És ez így megy, egészen addig, amíg el nem kezd ketyegni az óra. Aztán jönnek a problémák.
Apuci gyereket akar. De hát valójában még anyuci is egy gyerek. Anyuci úgy igazán leinná magát - mint egy rendes huszonéves -, de apuci inkább a wellnessben lazulna. Apuci háziasszonyt szeretne otthonra, anyuci meg szobalányt.
Ez csak néhány bökkenő, ami nem ütközik ki a rózsaszín felhős időszakban. De higgyétek el, egyik fél sem hibáztatható azért, mert nem tud megfelelni a másik elvárásainak. Azért viszont mindketten, hogy beleugrottak a kapcsolatba. Mert bármennyire is kiábrándítóan hangzik, a generációs különbségeket hosszú távon nem lehet félredobni. Még ha a kislány korához képest is érett, akkor sem lehet húsz év lemaradást pikk-pakk behozni.
És félreértés ne essék! Nem arról van szó, hogy mindenki csak és kizárólag a saját évjáratából válogathat. Viszont nem árt megfontolni, hogy mekkora szakadékot vagyunk képesek áthidalni. Tehát bármennyire is próbáljuk, két különböző életszakaszt nem biztos, hogy össze lehet egyeztetni - hiszen minden generációnak megvannak a sajátosságai. És ez így van rendjén.
Szóval hölgyeim és uraim, maradjunk a saját időzónánkban!
Nyitókép: iStockphoto
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
