Bánatában vízbe fojtotta magát - Ilyen a delfinek igazi világa

Hátrált egy keveset, és megmutatta a játékát: egy víz alatti, hínárszerű növényből összetekert koszorút, amit az uszonyán hordott. Elkezdte dobálni, elkapta orral, és minduntalan engem figyelt, hogy mit szólok hozzá. Ez volt az első alkalom, hogy egy vadon élő, kiemelkedően magas intelligenciával rendelkező állat megpróbált kapcsolatba kerülni velem, ráadásul pusztán a szórakozás kedvéért. Még közel egy évtizeddel utána is a történtek hatása alatt vagyok.

A delfineket mindenki szereti, mert csodálatosak, viccesek és okosak. Közeleg a nyári szabadság, és talán a te vágyaid között is szerepel a delfinekkel úszás, amit egy csomó tengerparti nyaralóhelyen megtehetsz. Viheted a gyerekeket is, aztán lehet szelfizni a medencében ezekkel az örökké mosolygósnak tűnő állatokkal. Kiugrálnak a vízből az idomárhoz, aki magasba tartja nekik a fagyasztott halat, karikákon szaltóznak át. A látvány magával ragadó, több ezres tömegeket vonz.

Emberhez hasonló lények?

Annyira intelligens állatok, hogy Indiában például elnyerték a non human person, azaz a "nem emberi személy" státuszt, és védettséget élveznek. A delfinek hozzánk hasonlóan szociális lények, akiknek fontos a nagy család és a barátaik. Az emberen kívül valószínűleg ez az egyetlen faj, akiknél minden egyednek külön neve van, és így szólítják egymást - persze ezek nem kimondott szavak, hanem egy egyedi, füttyszószerű hang. A víz alatt korlátozott a látás és szagok sincsenek - így messziről hang alapján azonosítják egymást. Csoportosan élnek, több száz kilométert is megtesznek naponta, és néha átúszkálnak bandázni egy másik csapathoz.

Talán emlékszel a híres Flipper tévéműsorra és a világ leghíresebb idomárjára, Richard O'Barry-re. Kathy, a delfin egy szomorú búcsúpillantás után lesüllyedt a medence aljára, és addig tartotta vissza a levegőt, amíg meg nem halt - véget vetve a több éves, kibírhatatlan fogságnak. És ettől a felismeréstől lett az idomárból a világ leghíresebb aktivistája.

Sajnos a delfináriumokat nem sikerült még minden országban beszüntetni, így rendre történnek elszomorító dolgok, idomárokat megtámadó állatok és sok haláleset. Hugo, a kardszárnyú delfin például addig verte a fejét a medence falába, míg el nem pusztult, így kárhoztatva rabtársát, Lolitát lassan ötven éve tartó, magányos fogságra. Talán még egy többszörös gyilkost sem ítélnek el ilyen hosszú időre.

Tényleg mosolyognak?

A delfinmosoly egyszerűen az arcberendezés sajátossága - felfelé kunkorodó szájuk miatt úgy néznek ki, mintha folyton vidámak lennének - fogságban is. De a fogságot úgy képzeld el, mintha erőszakkal elszakítanának a családodtól, aztán életed végéig egy fürdőkádban kellene élned.

• Azért ugrálnak át a karikán, és hajtják végre a parancsot, mert különben nem kapnak enni.
• A zene, a zaj halláskárodosást, a nem megfelelő minőségű víz szemgyulladást, vakságot okoz.
• Az érintésed olyan baktériumokat visz át ezeknek az állatoknak a bőrére, amiktől megbetegszenek.

Nem véletlen, hogy míg szabadon 50-60 év az átlagéletkoruk, fogságban gyakran 1-2 évet sem érnek meg. Néha nem történik semmi különleges, csak a szomorúságba pusztulnak bele.
Szerencsére a legtöbb nyaralóhelyen vannak olyan tengeri utak, ahol hajóról is láthatjuk őket és olyan is, ahol beugrálhatunk búvármaszkban, uszonnyal, és együtt úszhatunk velük a nyílt vízben.

Sajnos nem lehet delfint menekíteni az éj leple alatt, hordágyon, vödörből locsolva rá a vizet, mint a Nagy Kékség című filmben történt. De annyit mi, átlagemberek is meg tudunk tenni, hogy ezeket a csodálatos állatokat inkább a saját, természetes élőhelyükön látogatjuk meg. Lehet, hogy akkor nem szaltóznak fagyasztott halért cserébe, és nem pózolnak veled egy szelfi erejéig, de biztos lehetsz benne, hogy a mosolyuk igazi lesz.

Nyitókép: Shutterstock