A mi kényelmünkért állatok halnak meg, és szeméttől fuldoklik a Föld

Igazán felelősségteljesen nagyon nehéz élni, mert olyan sok elvárást támaszt a világ velünk szemben, hogy szinte nem is lehet őket számontartani. Nem elég, hogy a hagyományos értelemben is helyt kell állni - munka és magánélet -, de emellett jó, ha ezeken felül a társadalmi felelősségvállalásra, a környezetvédelemre és az állatvédelemre is időt, energiát fordítunk. De lehet-e minden szempontból elég jól élni? Elég felelősségteljesen?

Elég-e, ha szelektíven gyűjtjük a szemetet, de bevásárláshoz sokszor elfelejtünk vászontáskát vinni és így megvesszük a műanyag szatyrot? Elég-e ha az adónk 1%-át állatmenhelynek adományozzuk, de közben olyan sminktermékeket használunk, amelyeket egereken, nyulakon vagy majmokon teszteltek? Hol ér véget az egyéni felelősség és hol kezdődik a kollektív?

A szépségnek ára van

Szeretek sminkelni. Rengeteg sminkcuccom van, a krémekről, szérumokról, pakolásokról nem is beszélve. Nagyon sokáig próbálkoztam olyan márkákkal, amelyek amellett, hogy natúrkozmetikumok, az állatkísérleteket is elutasítják. Vettem olcsóbbat, drágábbat, de valahogy egyiknél sem éreztem, hogy „Igen, ez az!". Mégis évekig tartottam magam, míg végül feladtam és visszatértem a klasszikusokhoz. Bevallom, megbuktam! Még akkor is, ha elméletileg az EU-n belül nem lehet olyan termékeket forgalmazni, amelyeket állatokon teszteltek. Ez persze megnyugvás lehetne a lelkemnek – és mindenkiének -, de mégsem az, ugyanis azok a márkák, amelyek jelen vannak az EU-n kívül is, azok bizony ott simán tesztelhetik a termékeiket továbbra is állatokon.

Az a tégely krém, amelyet én az EU-n belül vettem, lehet, hogy állatkísérlettől menetes, ám az ázsiai társát vajon nem tesztelték-e állatokon? Persze távol álljon tőlem, hogy pálcát törjek bárki felett, hiszen én magam is használok olyan márkákat, amelyeknek kétes a hozzáállásuk a fenti problémához. A szépségnek tehát ára van, amelyet nem feltétlenül csak mi fizetünk meg.

A kényelemnek ára van

A fenti gondolatmenetet folytatva azonban nem csupán a szépségnek, hanem az egész kényelmes életünknek nagy ára van. Szeretünk autóval utazni, mert sokkal jobb, mint ezer másik emberrel lökdösődni a villamoson. Szeretünk szezononként új ruhákat venni, holott a textiliparra igencsak jellemző a vízpazarlás a környezetszennyezésről és a mérhetetlen hulladékról nem is beszélve, amelyet azáltal termelünk, hogy irgalmatlan mennyiségű ruha landol a kukában rendszeresen.

a grillpartyn, amelyeket nem kell elmosogatni. És még sorolhatnám. Közben pedig az óceánok fuldokolnak a hulladékunktól, a levegő minősége pedig sokszor – itthon is – olyan rossz, hogy az időseknek és gyerekeknek nem ajánlott kimenniük az utcára.

Pálcatörés helyett összefogás

Nem vagyok zöld! Korántsem! Nem vagyok elég tudatos és igen, sajnos én sem vagyok képes lemondani sokszor olyan dolgokról, amelyekről pedig tudom vagy sejtem, hogy nem tesznek jót a környezetnek, esetleg nem etikusak. Ettől sokszor rosszul érzem magam. Főleg, ha megkínzott állatokról, a szemetünktől elpusztult madarakról, haldokló korallzátonyokról, olvadó jégpáncélról vagy pusztító erdőtüzekről hallok, olvasok. Nem egy embertől kaptam már meg, hogy azért nem törődik ezekkel a dolgokkal, mert nem az ő szelektív szemétgyűjtése fogja megmenteni a bolygónkat. Bár nagyon messze állok a környezettudatosságtól, ezzel a hozzáállással mégsem tudok egyetérteni. Méghozzá azért, mert valóban

Hiszek benne, hogy a legkisebb tett is számít. Hiszem, hogy már azzal is teszünk valamit, ha összetapossuk a műanyag palackot és a jó szemetesbe dobjuk. Vagy kulacsot viszünk az irodába. Vászontáskát a vásárláshoz és a hagyományos, egyszer használatos szívószálat lecseréljük mosható fémre. Erőnkhöz és pénztárcánkhoz mértem mind tehetünk valamit és a kevés is több a semminél.

Én így nézem ezt a kérdést. Lehet, hogy sokak számára ez nem elég, mások szemében pedig nevetséges, de ha mindenki csak egy kicsit körülnézne és meglátná, hogy miben tudna olyan kompromisszumot kötni, amely még számára belefér, máris sokkal előrébb tartanánk, úgy kollektíve.

Nyitókép: Shutterstock