Álszent megmondóemberek a kanapéról: "Fogjátok már be!"

Egy kedves, támogató komment olyan, mint amikor felhúzzák a kis kocsikat a hullám legeslegtetejére. És akkor jön egy ilyen, és bámm: le a mélybe! Majd megtörténik még egyszer, meg még egyszer. Sokáig ez ment bennem végbe, mikor belibbentem a kommentek harcmezejére.

Hiszen a virtuális világban mindenki bölcs, akár az öreg Rafiki, akinek már csak a botja hiányzik, amivel jól fejbe kólinthatná a sok femipuncit. Ugyan, most miért rinyálunk, hiszen mi engedtük szélnek a sok jó lelkű, daliás herceget, csak azért, mert nem volt egy Ryan Gosling? Igen, persze, csak ezért nem adtunk esélyt... Meg, mert nem volt meg a six pack, amit a heti 20 óra kondi a köldöke köré festett. Ja, és azért, mert nem volt masszás a bőrszékemben úton hazafelé a Merciben. Hogyne.

Nem értem, akciós volt az előítélet a szupermarketben?

Mert ha megpróbáljuk, de nem megy, akkor szemét libák vagyunk. Ha esélyt sem adunk, akkor femipicsák vagyunk. Felmerül akkor egy nagyon egyszerű kérdés: ugyan minek álltassak valakit, ha már az elején érzem, hogy nem fog működni?

Aztán meghallgatjuk, hogy azért nincs esélyük a szegény, szerencsétlen mindent odaadó Béta Béláknak, mert nekünk állítólag csak a "hejjespasik" meg az Alfa Árminok kellenek, akik majd jól tönkretesznek. Utána meg csak sírunk, mert nem találjuk az Igazit. Hogyne, ennek pont ez az oka. Hiszen mi elvetemült mazochisták vagyunk, akik imádjak, ha átbaszarintanak a palánkon. Már bocsánat.

Pedig bármilyen hihetetlen, szédültünk már bele olyan pasi dumájába, aki egyáltalán nem volt egy George Clooney. Mert bizony a magabiztosság szexi. A jól időzített humor szexi. Ó, Istenem, de még mennyire, hogy szexi! Ahogy egy átbeszélgetett éjszaka is. Meg az, ha emlékszik arra, hogy mit mondtunk napokkal ezelőtt. És ehhez nem kell semmiféle Alfának vagy "hejjespasinak" lenni. Tény, hogy egy angyalok faragta pofin előbb megakad az ember szeme, de pont ugyanolyan gyorsan mennek is a levesbe, ha semmi más egyebet nem tudnak felmutatni.

És ami az illeti, az egyáltalán nem vonzó, ha az emberek a keserűségüket ítélkezéssel próbálják enyhíteni. Kategóriákat és címkéket aggatnak, csak azért, hogy könnyítsenek a fájdalmon, amit egy régi-régi visszautasítás vagy csalódás okozott...

Az a baj, hogy könnyen ott találjuk magunkat az ítélkezés bitófáján. Mert ha azt mondjuk, hogy legyünk csak barátok, akkor az csak azért van, mert az úriember nem esik bele az Alfa Ármin kategóriába. Még véletlenül sem azért, mert nem indult be a kémia! Az túl egyszerű magyarázat lenne. Mert a kémiát csak a babapofi válthatja ki! Felfogtuk.

Szóval legközelebb, amikor valaki arról panaszkodik, hogy nem találja az Igazit, miközben te a gatyádból kiugorva kalimpálsz, hogy "Itt vagyok!", ám ennek ellenére a nő mégis visszautasítja a lehetőséget, az nem feltétlen azért van, mert femipicsa, aki az Alfákra bukik. És még csak azért sem, mert Béta Béla lennél. Egyszerűen csak az egyik oldalról nincs meg a kémia. Emiatt nem kell egyből habzó szájjal fröcsögni, sem ítélkezni! Mert csak DeBezzeg Béla ítélkezik folyton. Aztán pedig belekeseredik. És akkor femipicsázik.

Ne legyél Béla, se DeBezzeg!

Nyitókép: Shutterstock