A két bátyám tanított meg arra, hogyan működnek a férfiak

Pedig két bátyám van. Anyukám sem volt gyerekkoromban egy nagyon csajos anyuka. Rövid volt a haja, soha se sminkelte magát és mindig sportos ruhákban volt, hiszen három pici kölyök után ebben volt a legegyszerűbb szaladni. Azt mondta, sosem vágyott arra, hogy nagyon csajos legyen, neki ez így jó, ahogy van, nem is érti, hogy én kitől örököltem ezt az énemet.

Gyerekként nekem is mindig rövid volt a hajam, mert a két fiú tesóm mellett anyukámnak sokkal egyszerűbb volt az, hogy nem kellett sokat foglalkozni a frizurámmal. Na, meg türelme sem volt azt hallgatnia, hogy „Anyaaaa húzzóóód, neeeemááár fááj. Apáát akaroooom!!" Ilyenkor mindig időpontot kért a fodrászhoz és jött a bubi frizura. A hajamon kívül az öltözködésem is nagyon fiús volt, hiszen nagyon sok ruhát örököltem a tesóimtól. De valahogy kikönyörögtem magamnak egy pörgős szoknyát és azután mindig lányos ruhába öltöztettek, mert szerették látni a szüleim, ahogyan kacagva pörgök-forgok.

Sokáig babákkal sem szerettem játszani, hiszen a tesóim sem azzal játszottak, én meg mindig velük akartam lenni, még akkor is, ha ők ezt nem szerették volna. Három évesen már kívülről tudtam az összes autómárkát. Amikor az egyik karácsonyra babát kaptam és hozzá egy babakocsit, akkor az egyik tesómmal mindig azzal szórakoztunk, hogy én ültem a babakocsiba, ő pedig szaladva rohangált körbe-körbe velem a lakásban. Így utólag belegondolva, szegény alsószomszédok...

Ha ma valakinek elmesélem, hogy két bátyám van, általában meglepődik. Persze csak akkor, ha nem ismer jobban, mert a tulajdonságaimban szerintem magamban hordozom azokat a jegyeket, hogy fiúk között nőttem fel. Nagyon talpraesett vagyok, mindenkivel megtalálom a közös hangot, de legtöbbször a fiúk társaságában érzem jól magamat.

A fiús dolgok közé tartozott a szerelés is. Ismerem az összes fogó nevét, ki tudok cserélni egy izzót, tudom, hogy anyagtól függően milyen fúrószárat kell adnom és még biciklibelsőt is tudok cserélni.
A kapcsolataimban általában ezek jó pontok szoktak lenni, mindig értékelik, hogy fiúk között nőttem fel. Azon kívül, hogy nagyon jól kijövök a haverokkal, tudom, hogy szükség van csak pasis estékre is, amikor nekem nincs ott a helyem. Ilyenkor semmi hiszti, hanem kitalálok magamnak is programot.

Tudom, mit gondolnak, amikor csak fél szavakban válaszolnak. Tudom, ha azt hiszem, hogy nem figyelnek, akkor is figyelnek, csak úgy tesznek, mintha nem érdekelné őket a dolog. Nagyon jól tudom kezelni a konfliktusokat is, ugyanis ilyenkor inkább arra van szükség, hogy elvonulhassanak és majd később lenyugodva lehet velük mindent megbeszélni. Na igen, beszélni... az sem egyszerű, ha akarunk tőlük valamit, azt másképp kell mondani, nem magunkból kell kiindulni. Például, bevásárlólistát feltétlenül csak képes melléklettel készíts nekik! Ha jó fej vagy, azt is megmondod, hogy melyik sor melyik polcán találja, és alul vagy pont szemmagasságban.

Összességében nagyon menőnek tartom, hogy két fiú tesóm van és hálás vagyok értük. Így legalább sosem volt vita abból, hogy épp ki vette fel a ruháimat, max. én nyúltam le tőlük egy-két pólót vagy inget.

Nyitókép: Shuttelstock