Képzeld el, hogy egy fárasztó nap után hazaérsz a munkából, belépsz a lakásba és azt hallod, hogy lágy zene szól. Körbenézel, gyertyafényben úszik a lakás és rózsaszirmokból kirakott út vezet a hálószobába. Ott a párod vár egy nagy csokor rózsával és valami rímtelen versben próbálja elmondani, mennyire szeret. Te is rosszul vagy már, ugye? Nem figyelsz rá, csak az jár a fejedben, hogy ezt mind neked kell összetakarítanod.
Utálom a Valentin-napot, de szerintem ez a fenti sorokból kiderülhetett. Valahogy sose szerettem, de úgy gondolom az emberek fele így van ezzel - a férfiak mindenképp. Azokat a fiatalokat még teljes mértékben meg tudom érteni, akik első nagy szerelmükkel ünneplik ezt a remek napot. Fiatalok és annyira várják, hogy kapjanak valamit. A pár száz forintos plüssmackótól pedig a lányok arcáról napokig levakarhatatlan a vigyor. Csak valamikor az évek során ez megváltozik, már teher lesz számunkra ez az egész. Rájövünk, hogy nem csak ilyenkor kell kimutatni a szeretetünket.
A rossz érzésem már régen kezdődött, vagy talán mindig is bennem volt. Sose értettem, miért kell valakit pont ezen a napon szeretnem. Miért nem szerethetem őt az év 365 napján? Vagy ezen a napon erősebben kellene kimutatnom az érzéseimet?
Ez a kereskedelem ünnepe, amikor minden rózsaszínbe és pirosba borul. Csokik, macik és virágok kerülnek a boltok polcaira. Az egész annyira erőltetett. Talán ezért se szeretem? Közrejátszik az is, hogy egy ideig dolgoztam egy virágüzletben és láttam mit művelnek a Valentin-nap közeledtével. Minden évben pár nappal a szerelem ünnepe előtt árat emeltek, csak egy pár száz forintról volt szó, de akkor is, mi ez a felfogás? Úgy voltak vele, hogy a férfiak beszaladnak a munka után egy virágoshoz és annyira nem érdekli őket ez az egész, hogy bármenyit képesek kifizetni, amúgy se tudják az árakat, mert évente talán kétszer vesznek virágot.
Az egészben a kényszer az, ami nyomaszt. Nem értem, miért kell a párjainktól elvárni, hogy csokit, plüssmacit vagy egy csokor virágot vegyenek? Nincs azzal baj, ha te szereted tartani, de akkor nagyon szépen kérlek, gondolj máskor is a párodra. Ne csak ez az egy nap legyen az évben, amikor eszedbe jut a másik.
Amúgy is, miért Valentin-nap? Miért nem Bálint-nap? Ha a szerelmet ünnepeljük, miért nem ünnepeljük a szingliséget? Ők kevesebbek valamivel? És, ha így boldogok? Miért kell nekik úgy végigmenni az üzletekben, hogy mindenhonnan csöpögnek a rózsaszín, giccses cuccok?
Én is szeretek moziba járni, színházba, étterembe, bárhová, ahová közösen mehetünk a párommal. De ne legyen erre egy nap, amikor muszáj valamit csinálni, majd azt ki is kell posztolni, mert mindenkinek látnia kell, hol vagytok és, hogy - nyilván - ti vagytok a legszerelmesebbek. Ezek a kirakat párkapcsolatok annyira átlátszóak, kifelé égnek, belül pedig rothadnak. Én nem akarom rosszul érezni magam azért, mert nem akarom kitenni a kirakatba a boldogságomat! És nem vagyok azért kevesebb, mert nem ünneplem a Valentin-napot.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
