Amikor fáj a lélek: az érzelmi bántalmazás sokkal gyakoribb, mint gondolnánk

Jön a karácsony. Az internet tele van gyönyörű fotókkal, versekkel, dalokkal, írásokkal, ajándék ötletekkel. Ami jó. Tényleg nagyon jó, szívmelengető és szép. Töltődjünk is belőle. Sokat. Sokan. Azt mondjuk, ez a szeretet ünnepe. Én azt gondolom, az egész élet a szeretet ünnepe - kellene, hogy legyen... Minden nap.

Sokaknak ez az időszak azonban még a hétköznapoknál is nehezebb. Hasonló a helyzet ilyenkor, mint ami a kuktában történik. Gyűlik a feszültség. Egyfelől év vége van, másfelől vannak kötelező családi vagy egyéb programok, amik sokszor a látszatról szólnak. Transzgenerációs mintákat hordozunk, s amik ilyenkor még élesebben jelennek meg, és konfliktusokhoz vezetnek. Szeretném hangsúlyozni, hogy természetesen sok helyen tényleg összetartás, összetartozás, kölcsönös tisztelet, szeretet, elfogadás jellemzi ezeket a napokat. Hozzáteszem, azokban az esetekben ez úgy pontos, hogy ezeket a napokat IS. Mert ott általában a hétköznapok is ilyenek.

Ugyanakkor mintha az év közben felgyülemlő feszültség ilyenkor tetőfokára hágna azokban az emberekben, akik egyébként sincsenek egyensúlyban. Sok ilyenkor a bántás. Több, mint egyébként. Szeretném, ha akit bántanak, tudná, nincs egyedül, nem ő a hibás! Ha felismerné a jeleket... És azt is, hogy mi magunk se kövessük el azokat – akár akaratlanul is. Csak egy kis tudatosság, egy kis odafigyelés, és szebbé varázsolhatjuk az életet.

Úgy gondolom, azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy a fizikai erőszak: a másik ütlegelése, megrúgása, harapás, karmolás, verés, a másik felpofozása, stb. az valóban erőszak. Még azzal is, hogy a másikkal való ordenáré kiabálás is az. Vannak azonban a bántalmazásnak olyan formái, amik sokkal kevésbé nyilvánvalóak, és sokkal gyakoribbak is, mint a fentebb említettek. Sokszor abból csak annyit érzékelünk, hogy pocsékul vagyunk. Fáj a lelkünk. De nehezen tudjuk beazonosítani, mi váltotta ezt ki. A tudatosság, a bántalmazás beazonosítása első lépésként már sokat segíthet.

Forrás: Shutterstock

Nézzük, mik azok a dolgok, amik annak számítanak (még, ha nem is gondolnánk elsőre):

- „Elhiteti" veled, hogy a negatív viselkedését te provokáltad ki, azért egyedül te vagy a felelős

- Kioktat, cinikus, gunyoros (még súlyosabb, ha aztán ezt viccnek állítja be és azt mondja, te nem érted a poént, vagy azt mondja, joga van hozzá, mert ő az anyád/apád/főnököd, stb. - lásd később)

- Sértő, lekicsinylő, gúnyos „becenevekkel" illet

- Alaptalan vádakkal áll elő (főleg olyanokkal, amelyek se pro, se kontra nem bizonyíthatóak és a gyanú árnyéka rád vetül)

- Lekezelően beszél veled (ezt nehéz tetten érni, hiszen leginkább egy érzés: úgy érzed, mintha egy tanár-diák, vagy egy szülő-gyerek viszonyban lennétek, mintha a másik fölérendelt viszonyban lenne veled, magas lóról beszél)

- Folytonosan kritizál (gyakori a „TE üzenet és az általánosítás: te sosem, te mindig, te állandóan, stb.)

- Drámázik: egy semmiségből, vagy akár anélkül (!), egy mondvacsinált dologból égbekiáltó drámát csap (folyton védekezned kell az állításaira, és hamarosan fogalmad sem lesz, egyáltalán miből indult ki a dolog)

- Érzelmileg zsarol (sok minden tartozik ide, az önsajnáltatástól kezdve, a „ha nem teszed meg, én..." -től, a nem szól hozzádig)

- Ítélkezik, megbélyegez (túl érzékeny vagy, hazug vagy, sértődékeny vagy, semmirekellő vagy, stb. – érdemes megfigyelni, hogy sosem egy konkrét esetet mond, mint például: tegnap úgy éreztem, megsértődtél azon, amit mondtam, meg tudjuk beszélni? / hanem téged egészben minősít, ítél meg és fellebbezhetetlenül kijeleni: sértődékeny vagy!)

- Degradál (Ha mások is úgy ismernének, mint én, tudnák mennyire nem vagy szerethető/milyen hisztis vagy, stb. / Túl élénk a fantáziád, csak kitalálod a dolgokat! / Azért ne képzelj magadról túl sokat! Hát ezzel neked nem kellene foglalkoznod, nem vagy te egy Einstein! / Annyi eszed van, mint egy molylepkének! / Ehhez te nem értesz! stb.)

- Fenyeget (gyakran burkoltan) Ha nem fogadod meg, amit mondok, magadra vess! / Ha nem ezt vagy azt csinálod, az a te bajod, és legalább mások számára is nyilvánvaló lesz, milyen ember is vagy valójában! Ha nem így teszel, hozzám többet ne gyere! Az én asztalomnál/cégemnél/autómban nincs helye olyannak, aki nem azt teszi, amit én mondok! stb.

- Megkérdőjelez (az érzéseidet, a gondolataidat, a tapasztalásaidat) Képzelődsz, sose mondtam ilyet! Jaj, ugyan már, te nem érted a viccet! Te csak túlságosan a szívedre veszel mindent, túl érzékeny vagy! Hát ilyen nem volt, ezt csak kitaláltad! Nincs jogod így érezni, hiszen én mindent megteszek érted!)

- Semmibe vesz, ellehetetleníti a kommunikációt (Erről nem vagyok hajlandó beszélni veled! / Erről nem nyitok vitát! / El se kezdd! / Vagy egyszerűen levegőnek néz, nem szól hozzád, nem reagál a megkereséseidre, nem veszi fel a telefont, nem válaszol az üzeneteidre)

- Hibáztat (Elment az étvágyam tőled! / Miattad lettem beteg! / Kihozod belőlem a legrosszabbat! / Olyan vagy, mint az anyád/apád/nagynénéd stb. – aki egy általa nem kedvelt személy. / Miattad tartok itt, ahol!)

- "Jót" akar neked (Én vagyok az anyád/főnököd/feleséged/férjed/ jogom van megmondani/így beszélni veled! Csak azért beszélek így veled, mert a javadat akarom! Muszáj, hogy néha helyre tegyelek, persze csak a te érdekedben, stb.)

- Átkozódik (Remélem, visszakapod ezt a saját gyerekedtől/ következő partneredtől/ az új kollégádtól stb. / Bárcsak soha meg se ismertelek volna! Jobb lenne a világnak, ha meg sem születsz!)

- Megszégyenít (Nem csoda, ha senkinek nem kellesz ezzel a külsővel! Pont ilyen egy anyámasszony katonája/hisztis pics@! Ha én ilyen lennék, inkább elásnám magam! Tudsz te egyáltalán kulturáltan viselkedni?)

Természetesen ezeknek még kismillió árnyalata van. A lényeg, hogy tudd, nem vagy egyedül és már az is segít, ha beszélsz róla. A gyógyulás ugyanis mindig a felismeréssel kezdődik.

Nyitókép: Shutterstock

Bucsi Mariann írói oldala

Ezek is érdekelhetnek