Nem a hétköznapok háziasszonya akartam lenni, hanem az egyetlen: az istennő

Két hét telt az évfordulónk óta. A születésnapját ünnepeltük. Nem tudhatta, mivel várom, éppen ebben rejlett a meglepetés. Fényben úszott az otthonunk, a tortán égett a gyertya, s amikor megérkezett, arcára mély, őszinte öröm ült ki egy szempillantás alatt. Ez volt a cél.

A szobát csak a fényfüzérek világították meg: halványsárgák, s néhol vörösek játszottak a fények között.

Tudtam, hogy ő is vágyik rám, ennyi idő után bárki vágyna a másikra. Miután megvacsoráztunk, bevonultam a fürdőszobába, hogy lelkileg összeszedjem magam és a legmagabiztosabb, istennő mivoltomban térjek vissza a nappali kanapéjára. Levetettem a tréningruhámat, forró zuhanyt vettem és krémes szappannal tettem bőröm minden szegletét varázsossá. Elmémben végig futott a képsor egésze.

Kiszálltam a fürdőkádból, megtörölköztem, majd egy pillanat erejéig igaz elgondolkodtam, hogy felöltöm rózsaszínű, szatén hálóruhám, mégis egyből visszaakasztottam a fogasra. Úgy éreztem, semmi szükség erre. Megfésülködtem, lemostam az arcomon viselt maradék festéket, majd hallva a kívülről beáramló zenét, időzítettem. Egyik kedvenc latin zenénk indult el a lejátszóból, és kiléptem a fürdőből.

Lelkileg is készültem a pillanatra. Nem a hétköznapok Luluja akartam lenni, a copfos hajú, sürgő-forgó, háziasszony, hanem az egyetlen, az istennő. Az a nő, aki miatt a férfi mindent eldob, mert a látványától eszét veszti és mentem megőrül. Ő is felfogta, megértette a szituációt, mégis reakciójától minden életkedvem tovaszállt. Meglátott, tovább tartotta a kezében a telefont, majd megpróbáltam az ölébe ülni, telefonját kivenni kezei közül, mire rám förmedt:

- Te most mit szervezkedsz?

Felhúzott szemöldökkel néztem rá, felfogtam a helyzetet és azt gondoltam: ezt tényleg komolyan gondolta? Nyomás ült a mellkasomra és éreztem, ahogy a bennem felépített nő pillanatok alatt darabokra hullott: semmivé lett. A fikarcnyi magabiztosságom elbújt mélyen a föld alá.

Mellé ültem, kellettem magam. Simogatni kezdtem a feje búbjától, az erogén zónákat végig követve először a fülénél, a tarkóján, majd a hátán végig. Tényleg, őszintén azt hittem, annyira adja magát a pillanat és a kölcsönösnek hitt vágy, hogy rám veti magát. Ennél döbbenetesebb dolog történt. Hangját elvékonyította és engem, valamint a gondolataimat kifigurázva a következő ripacskodásba kezdett:

- Jaj, itt ülök mellette meztelenül és hiába dugom testem az arcába, még csak hozzám sem ér ez az idióta, pedig egész nap erre készültem!

Lefürdött, nagyjából tizenöt percet töltött a fürdőszobában, majd megjelent. Próbálkozott. Utalt arra, hogy csak azért zárkózott el elsőre, mert rendbe akarta magát tenni. Bármit csinált, attól a két mondattól elment mindentől a kedvem. Mérhetetlen fájdalom ült szívemre.

- Késő. Már nem megy – így zártam le a beszélgetést és az estét.

Nyitókép: Shutterstock