A pszichopata, a nárcisztikus és az oroszlán - Lekopiztam apámat

Sokszor elgondolkoztam azon, miért is másolom anyukám, apukám viselkedését, amikor az esetek többségében erősen hadakozom ellenük. Mint ahogy azon is rengeteget töprengtem, miért vonzottam be annyi kellemetlen élményt a férfiak oldalán. Amikor sorra vettem a pasikat az életemből, rájöttem, hogy volt köztük anyafüggő, súlyosan depressziós, pszichopata és nárcisztikus is. Na, de hogy a csudába lehet az, hogy pont ilyenek akadtak az utamba?

Mindez a véletlen műve lenne, vagy netán határozott oka van? Régi mottóm, hogy véletlenek márpedig nincsenek, így inkább az ok-okozati összefüggésekben hiszek. Ahogy a spirituális törvények is mondják: Minden okkal érkezik az életünkbe és mindent mi vonzzunk be, a saját lelki fejlődésünk érdekében. Na, jó értem én, minden érettem történik, na de pont egy pszichopata kellett nekem mindehhez?

Emlékszem, egyszer egy este kint hagytam a konyhaasztalon az aranyláncomat és a pasim egy agresszív dührohama után, másnapra lába kelt az ékszernek. Legdurvább álmomban sem gondoltam, hogy képes egy ember ellopni a párja értékét. Pedig de! Csak sokkal később, ki tudja hanyadik extrém viselkedése és hirtelen kitörése után jöttem rá arra, hogy egy közepesen drogfüggő, pszichopatával éltem együtt. Ugyanez a szép-arcú ,,idegen" volt az is, aki többet ivott apámmal a kocsmában, mint amennyi időt velem töltött.

Itt jön szóba az, hogy vajon apám alkoholista életmódja befolyásolhatta-e a tudatalatti döntésemet, amikor ezt a fiút választottam egy időre magam mellé? Megtévesztő kedvességével, gyönyörű bókjaival, a csillagot is lehozom neked az égről ígéreteivel teljesen levett a lábaimról eleinte.
Aztán az apró jelek, mint egy puzzle kirakósdarabkái, szép lassan összeálltak ijesztő képpé.
Nem volt más hátra, mint előre, elhagytam. De még sokáig a nyakamra járt.

Aztán ott volt az az Oroszlán fiú az esti suliból. Basszus, többet volt a fürdőszobában, mint én. Nagyon hiú volt magára, folyton zselézte a haját és itt-ott még szőrtelenített is. Egyszer rajtakaptam, hogy lealapozta a pattanásait, szóval furcsa volt, viszont jó volt vele az ágyban. A szexen kívül nem sok minden működött vele hosszútávon, de az pont elég volt ahhoz, hogy jó ideig még vele maradjak. Aztán egy másik lány miatt mindent borított. Én jártam jobban.

Ha létezik nárcisztikus apa, hát az enyémet nem sokan überelhetik. Világéletemben gyűlöltem ezt a fajta énközpontú viselkedést, mégis sikerült egy hasonszőrűbe belefutnom útkereső éveim során. Te jó ég, hogy az a pasi mennyire imádta magát, szinte mást nem is szeretett! Alattomosan manipulálta a környezetét, velem az élen. Eleinte fel sem tűnt, aztán egy majdnem tettlegességig fajuló féltékenységi jelenet után megbizonyosodtam arról, hogy ennek a fele sem tréfa.

Bár a nárciszokkal semmi bajom, amíg a vázában vannak, de nekem egy sajátom volt otthon, akitől nem volt egyszerű menekülni. Csak ő és senki más, félpercenként hívogatott, elüldözte a barátaimat mellőlem, míg ő azt csinálta és azzal, amit akart.

Nem mesélem el az összes békámat, de volt köztük ajtóban sírós, megcsalós, folyton kamuzós, szelektíven amnéziás és így tovább. Aztán, ahogy egyre idősödtem, velem együtt az önértékelésem is feljebb kúszott azon a bizonyos létrán és megtaláltam a hozzám illőt. Szerencsémre, neki teljesen rendben vannak a kerekei. ;-)

Nyitókép: Shuttershock