Idegesítő címkék, amelyekkel beskatulyázzuk az anyákat

Drága Anyák! Most, hogy elénekelték nekünk az "Orgona ágát", nagy csokor virág illatozik az asztalon és kedves kis ajándékokat is kaptunk, ideje elgondolkoznunk azon, hogy megérdemeltük-e mindezt?

Naná, hogy megérdemeltük, hiszen csak mi hordtuk ki azt a gyereket, azóta pedig mosunk, főzünk, takarítunk, éjszakázunk, ide visszük, oda visszük, elviseljük a hisztijeit, tartjuk a hátunkat az oviban a csibészségeiért. Milyen hülye kérdés ez, hát persze, hogy megérdemeljük!

Nyilván ez mind igaz, de én arra gondolok, hogy érdemes néha hátrébb lépni pár lépést és újragondolni szülői magatartásunkat, hogy biztosan jól szeretjük-e azt a kis csodát, akit nekünk adott az ég?

Számtalan cikk kering az interneten az „anyatípusokról". Erre a cikkre készülve, én is sokat átolvastam ezek közül és sokszor bántónak éreztem a sok általánosítást. Az agyunk szeret kategorizálni, címkézni, mert úgy könnyebb rendszerezni a dolgokat, ezáltal könnyebb eligazodni a világban. Nincs ezzel baj, de az anyaságnál ez megfelelő önirónia nélkül, fájdalmas lehet. Nem szívesen viselném a „zsíros hajú, anyatejszagú, ősanya" címkét, csak mert mondjuk igény szerint szoptatok (értsd: nem háromóránként, hanem amikor a gyerek jelzi, hogy szüksége van rá). Vagy nem biztos, hogy „paramami" vagyok attól, ha a bőréből kiszedett kullancsot lefagyasztom, mert baj esetén, később még szükség lehet rá.

Azért mégiscsak érdemes átnézni a leggyakoribb „típusokat", mert éppúgy, mint az alapvető személyiségjegyeknél, a szülői attitűdöknél is igaz, hogy ha a belső harmónia megborul és egy kevésbé hasznos vonás felerősödik, annak káros következményei lehetnek.

Anyatársaim, gyermekeink érdekében, önvizsgálatra fel!

1. Helikopter vagy-e?

Folyamatosan ott „lebegsz" porontyod felett? Óvod a széltől is, mindenben segítesz neki, sőt meg is csinálod helyette? Biztos, hogy jó ez Neki? Boldogul majd az életben egyedül is, ha így folytatod? Nem nevetik majd ki a többiek a suliban, hogy „még a cipőjét sem tudja egyedül felvenni?". Lesz így elég önbizalma?

2. Bizonytalan vagy-e?

Leggyakoribb gondolataid: Vajon jól csinálom? Biztos így kell csinálni? Tutira elrontottam. Roskadozik a polcod a gyereknevelési szakkönyvektől, mégis minden döntésed után elbizonytalanodsz, mert máshol mást tanácsolnak? Mi lenne, ha az ösztöneidre hallgatnál és/vagy választanál egyvalakit, akibenmegbízol, és csak tőle kérdeznél?

Forrás: Shutterstock

3. „Ősanya" vagy-e?

Csak és kizárólag ösztönből nevelsz? Még mindig szoptatsz, pedig a gyereked már oviba jár? Sőt kistesója is van! Egy ágyban alszotok mind? Valószínűleg szuper érzelmi bázist nyújtasz, de képes a gyermeked magától is megnyugodni egy zaklatott helyzet után? Azt megtanítottad neki? A fogacskái épek, egészségesek?

4. Mindentudó vagy-e?

Idegesít a védőnő, a gyerekorvos, az óvónő meg pláne? Folyton hülyeségeket beszélnek? Te már annyi helyen olvastad, hogy jól csinálod, nem is érted, mások miért nem követik a tanácsaidat? Hátrább az agarakkal. A saját gyermekedet, valószínűleg Te ismered a legjobban, de mások életébe is belelátsz? Nem lehet, hogy érdemes kellő nyitottsággal meghallgatni a szakembereket? Ők sok családod, gyereket láttak már, talán segíthetnek olyat is észrevenni, amire te nem is gondolsz.

5. Laza vagy-e?

Napirend? Minek az? Úgyis elalszik, ha álmos, nem igaz? Oviba beérni nyolcra? Mégis hogyan? Azért egész sokan megoldják... A rugalmasság szuper, de a gyerekek szeretik a kiszámíthatóságot, mert az biztonságot is jelent. Gondoltál már arra, hogy a korlátok, egyben kapaszkodók is, melyek segítenek eligazodni a kesze-kusza világban?

Forrás: Shutterstock

6. Merev vagy-e?

Makulátlan rend van az egész lakásban? Még a gyerekszobában is??? Vacsora pontban 18:30-kor? Azért a gyerekek összekoszolhatják a ruhájukat, ugye? Persze nem az ünneplőt, de a játszósat. Biztos, hogy megéri mindent leszabályozni?

7. Posztoló vagy-e?

Mindent megörökítesz, és fel is töltesz azonnal közösségi oldaladra? De miért, hogy lássák? Kik? És miért fontos ez neked? Biztos, hogy minden olyan szép és jó? A gyereked nem bánja, hogy mindent tudnak róla/rólatok? (Nem bánná, ha el tudná mondani?) Te nem haragszol, ha a te anyukád posztol rólad?

Vállalom, hogy rám az összes címkéből lehetne ragasztani, ezért igyekszem észbe kapni, amikor valamelyik oldalamat túlzásba viszem, hátha akkor a gyerekem nem lesz neurotikus felnőtt, (hoppá paramami), bár egy pszichológus barátnőm azt mondja, szinte teljesen mindegy mit csinálunk, később úgyis mi leszünk a hibásak mindenért.

Bruno Bettelheim osztrák származású amerikai gyermekpszichológus gondolata azért jobban tetszik, mert szerinte akkor leszünk „elég jó szülők", ha az általunk elkövetett nevelési hibáinkat bőségesen ellensúlyozzák azok a helyzetek, amelyekben helyesen cselekszünk.Nem szükséges semmilyen forradalmian új trükköt tanulnunk. Csak meg kell próbálnunk gyerekeink tettei, viselkedése mögé látni, miközben emlékeztetjük magunkat, hogy ők is szeretnek minket, ahogyan mi is őket.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?