Amit a szülésről és a gyermekágyas időszakról eddig nem tudtál

Anyává válni csodás dolog, ezzel szerintem a legtöbb nő egyet is ért. Ám az az út, amelynek a végén a kezünkben tarthatjuk a gyermekünket, sokszor meglehetősen rögös és tele van meglepetésekkel. Leginkább az út vége, azaz a szülés és az azt követő néhány hét.

A nők még mindig elég szemérmesen nyilatkoznak a szülésről, és ami utána történik, bár az utóbbi években egyre többen nyíltan is beszélnek erről a témáról. A fórumokon és a különféle kismamás csoportokban is lehet tájékozódni, na meg ott vannak a szakkönyvek, én mégis úgy gondolom, akad néhány olyan momentum ezen a téren, amelyekről nem esik túl sok szó, de amelyekkel azért jobb tisztában lenni.

A Niagara hozzád képes apadó csermely!

Gondolom az, hogy egy kisbaba világrahozatala nem úgy történik, ahogyan azt a filmekben látjuk, nem titok. Ott kérem, lehet minden... és sokszor van is. Nem két csepp vér árán szakad ki az anya testéből az új élet, hanem bizony annál jóval több kell hozzá. De akkor és ott ez senkit nem izgat, téged sem fog! Arról azonban keveset hallani, hogy a szüléssel kapcsolatos vérzés bizony nem szűnik meg néhány napon belül, hanem akár hat hétig is elhúzódhat. Ráadásul eleinte nem csak menstruációszerűen fog folydogálni, hanem patakokban is elönthet a vér. Ez pedig rémisztő! Hiszen nem elég, hogy meg kell küzdened az altesti fájdalmakkal, a méhösszehúzódásokkal, az anyai aggodalmakkal, de még a szűnni nem akaró vérzéssel is foglalkoznod kell. Szerencsére az első hét múltán már mérséklődni fog a jelenség és valóban egy sima mensit fogsz megélni, ám mindez akár hat hétig is eltarthat, ami lássuk be, nem túl kényelmes.

Aranyoskám, ez van!

Ha már őszintén beszélünk, akkor nem lehet szó nélkül elmenni a tény mellett, hogy a – természetes - szülés olyan erőfeszítéseket igényel az anyától, amely egy díjbirkózónak is a becsületére válhatna. Megint csak felejtsük el a filmekben látott, sikoltozó, ziháló nőket, mert a valódi szülésnél ilyesmire nincs energia. Feszült koncentráció és hihetetlen erő kell ahhoz, hogy kipréselhesse az édesanya magából az új kis életet, ami ráadásul a legtöbb esetben – főképp az első gyermeknél – nem két nyomás lesz. Ennek azonban szintén ára van, méghozzá általában egy szép, nagy aranyér.

Oké, tudom, ciki. Ciki erről beszélni, de azt ígértem tabut döntögetünk, hát tessék. Akad, akinek gyorsan vissza is húzódik a kellemetlen, sokszor fájó kitüremkedés, ám akadnak olyan nők is, akik egy életen át küzdenek ezután a jelenséggel. Ez van, erre is készülj!

Forrás: Shutterstock

Alakreform, de azonnal!

Sokan úgy vélik, hogy miután életet adtak a gyermeküknek, azonnal vissza is húzódik a hasuk és pont olyan lesz az alakjuk, mint azelőtt. Ez már azért sem igaz, mert a legtöbb nő a terhesség alatt jóval többet hízik, mint amennyit a baba, a placenta, a magzatvíz és a többi járulékos elem nyom, a felszedett zsírpárnák pedig nem fognak leolvadni a szülőszobán senkiről. De abban az esetben sem rendeződik vissza minden azonnal, ha az anyuka nem szedett fel felesleges kilókat. Egyrészt a terhesség utolsó szakaszában rengeteg víz gyűlik fel a kismama szervezetében – ettől dagad a boka, puffad az arc -, amelyeknek időre van szüksége a kiürüléshez. Másrészt a szülésre a nők teste is felkészül, ennek következtében pedig a medence kitágul, tehát szélesebb lesz a csípő. Ez sem ugrik vissza egyik napról a másikra, ahogyan senkinek sem lesz a hasa a szülést követően azonnal lapos – bármit is posztolnak a közösségi média oldalain egyes édesanyák. Még a legszerencsésebb alkattal rendelkező mamiknak is hetekig, de inkább hónapokig tarthat, míg újra köszönőviszonyba kerül a régi hasuk az újjal – a teljes testképről már nem is beszélve.

Bolond vagy?

A sok felszínes testi változás és jelenség mellett pedig nézzünk kicsit a dolgok mélyére is, azaz vizsgáljuk meg az anyalelket. A baba születése után a külvilág elvárja, hogy az édesanya boldog, kiegyensúlyozott és mosolygós legyen, hiszen valóra vált a csoda és a hónapokon át tartó várakozás után végre kezében tarthatja az édesanya a gyermekét. Kell ennél több a boldogsághoz? Akadnak azonban olyan nők, akik bizony nem éreznek kitörő, minden elsöprő lelkesedést, örömöt és megelégedést. Hiába vágytak a kicsire, hiába tervezett baba, hiába tudják ésszel, hogy ennek egy eufórikus állapotnak kéne lennie... nem érzik. Éreznek helyette szorongást, félelmet, elhagyatottságot, kiszolgáltatottságot, bűntudatot és még érezhetnek ezerféle negatív módon. A gyermekágyi melankólia, a baby blues, a szülés utáni depresszió vagy a legsúlyosabb, a postpartum pszichózis mind előfordulhat a szülést követően. Ez nem hóbort, nem kényeskedés és bolond sem vagy, ha eluralkodik rajtad a szülést követően a rossz hangulat – ez a hormonok kegyetlen játéka. Viszont fontos, hogy ilyenkor segítséget kérj, enyhébb esetben a családtól, súlyosabb tüneteknél pedig szakembertől. Nem szégyen ez sem!

A fentiek leírásával nem az a célom, hogy bárkit is elrettentsek a szüléstől – sőt! -, csupán úgy gondolom, jobb ezekkel is tisztában lenni és ezekről is nyíltan beszélni. De mindenki nyugodjon meg, ez csupán a jéghegy csúcsa, az igazi anyai kihívások csak ez után fognak jönni...

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek