Sok mindent hozunk otthonról - ő a hazugságaival érkezett...

Kicsi korom óta az őszinteségre neveltek, és igyekeztem is megfelelni ennek a normának a mindennapjaimban. Nem mondom, hogy sosem hazudtam volna, vagy ne füllentettem volna életemben, de azokat, akiket igazán szeretek, és számomra fontosak, sosem csapnám be. Ezért érintett rosszul, amikor a kapcsolatunk hajnalán tetten értem páromat az első hazugságon.

Nüansznyinak tűnő badarság, egy cipővásárlással kezdődött, pontosabban a kukában landoló blokkal, amin egy sokkal kerekebb összeg szerepelt, mint amennyiért elmondása szerint vette a lábbelit. És akkor mi van? - Kérdezhetnétek. Oké, nem egyformán gondolkodunk erről sem, de nekem igazán az volt a fura, miért nem mondta meg simán, hogy 15 ezer, vagy 25 ezer volt a vége. Sosem vontam kérdőre, és én voltam az, aki mindig noszogattam őt a vásárlásra, hogy ne sajnálja magától a jót.

Aztán legközelebb egy tárgyalási helyszínt illetően történt a kamuzás, amikor kiderült, hogy ahol aznap járt elméletben, a gyakorlatban mégsem volt ott. És ebben is az frusztrált leginkább, hogy nekem hazudott, - nekem, Sherlocknak - és nem a főnökének. Aztán jöttek az újabb leértékelt kabátok, a fizetés-sztorik és a nem volt térerő, hajnalig ott kellett maradnunk a céges vacsorán és társai. Nem tudtam mire vélni.

És még én jártam oldásokra, terápiákra és olvastam utána, hogy megértsem a drágámat, miért áldoz ennyit a hazugság oltárán. Ahogy beleástam magam a miértekbe és hogyanokba, ismét a gyerekkorra vetődött a fókusz: nagyon nem mindegy honnan jövünk. Mit látunk, mit tanulunk és tapasztalunk kiskorunkban. Kedvesem, egy csonka-családból érkezett, zéró apamintával, egyedülálló, folyton dolgozó édesanyával, sűrűn váltakozó otthonokkal.

A téliszalámi vagy a sajt még ünnepekkor is csak a szomszéd néni asztalánál volt megengedett, így sokszor sóvárgott egy jobb élet után. Ezért aztán felnőtt korában is, - bár nagyon jól beosztotta a pénzt - ugyanúgy a szegénységtudat dominált. Mivel az anyja - bár végigdolgozta az életét - sem jutott egyről a kettőre, lelkiismeret-furdalása volt, ha ő ennek ellenére mégis magára költi a fizetése egy részét. Mennyi mindent hozunk otthonról és cipelünk magunkkal. A szerelmem ezt a szegénység-zsákot hozta és hazugsághalmazokkal tömte még nagyobbra.

Hosszú évekbe, rengeteg beszélgetésbe és komoly önmunkába telt, míg átalakultak köztünk ezek a dolgok és megértettem vele, ha nem is mond mindenhol teljesen valósat, nekem nem érdemes hazudnia. Egyrészt mert Sherlock után a legjobb nyomozó vagyok, másrészt pedig, ha nem tudok benne megbízni, akkor egy életre elveszítjük mindketten egymást. Nem mondom, hogy mára minden felhő elszállt, de sokkal többet süt a nap, mint amennyit esik és ez most elég.

Nyitókép: Shutterstock