Egy néni szólongatja: - Jaj lelkecském, téged meg mi lelt? Ő, meg zokog tovább, hangosan... Nem érteni, mit motyog maga elé. Valaki hívjon már egy mentőt!
Ősz volt. Hűvös szelek jártak. Aznap volt a barátnője születésnapja, és ő mindenképpen fel akarta köszönteni. A gyerekeket leadta az oviban és a virágosnál még megállt egy cserepes Ciklámenért, aztán buszra szállt és meg sem állt a kertvárosi házig. Mindig szeretett hozzájuk menni, a nőhöz, aki férjével mindig menedék volt számára, akivel jó barátságot ápoltak. Andi kinyitotta az ajtót és a reggeli kávé mellé vörösbort is bontott.
Nagyon korán volt és nem szokott ő ilyenkor inni, meg hát péntek van, délután megy a gyerekekért, inkább enni kéne
- ilyen gondolatok jártak a fejében. Na, de Andi nagyon határozott volt és mégiscsak ő a szülinapos. A tűzhelyen lassan rotyogott a húsleves, a poharakat meg csak úgy tologatta elé, mintha kötelező lenne. Egyre jobb lett a hangulat, előkerültek a nosztalgia nóták, és ott a külvárosi konyhában táncra is perdültek ők ketten.
Egymást követték az órák, kevesebb pogácsa fogyott, mint bor és a leves is későn került a tányérba, de három körül már a hetvenes és nyolcvanas évek összes slágerét elénekelték Andival.
Akkor már érezte, hogy a leves itt kevés lesz és evett egy tállal a pörköltből is. Barátnője mindig jól főzött, és az itatásban is elöl járt. Mindenkinek jó szívvel töltött, viszont cselesen, ő maga csak alig ivott. A pezsgős koccintás végképp elmaradhatott volna, de mégis megtörtént.
Oly hamar elrepült az idő, pedig ő még csak most érkezett... Ránézett az órára és felkiáltott: - Jézusom, nem fogok odaérni az oviba.
Kabátot, cipőt húzott és már indult is. Andi a kertkapuig kísérte.
Amikor kiért az utcára, hirtelen mellbe vágta az októberi hideg és egyszerre érezte torkában a pörköltöt a borral keveredni,
némi kóla és kávé is visszaköszöngetett, de ment tovább. Oda kell érnie a gyerekekért, jaj istenem, oda kell érnie... Az még megvan, hogy ott áll a megállóban és valahogy felkerült a buszra, műbőr ülés, feje előre hull és se kép se hang. Snitt...
Következő kép: Ül egy padon világvége kettőn a vattacukorszínű kabátjában, és sír. Egy néni szólongatja: - Jaj lelkecském, téged meg mi lelt? Csak sír tovább, olyan hangosan zokog, hogy a környékbeli panellakók is köré gyűlnek. Valaki hívjon már egy mentőt! Snitt.
A legközelebbi kocka: Szirénázó mentő, benne egy nő, aki nincs magánál, fogalma sincs kicsoda, hogy került ő oda. Filmszakadás...
Vibráló neonfény világított a szemébe a kezelőben, ahol ébredt. Körötte vagy tíz orvos, mind fölé hajolnak, rajta csak egy fehér lepedő, alatta semmi. Kinyitotta a szemét, szemben a falon egy óra, 9-esen és a 12-esen állnak a mutatók.Meg tudja mondani, hogy hívják? - Szólt egy érces hang a távolból. Hol vannak a gyerekeim? Uramisten, hol vannak a gyerekeim? Az óvodába indultam értük... Nyugodjon meg, a gyerekek jó helyen vannak - és mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívéről, elaludt és már csak a kórteremben tért magához.
A földön feküdt valami zsákféleségen. Körülötte öngyilkosok, alkoholisták, hajléktalanok. Egy valami kötötte össze őket, és pedig az alkohol.
Aznap mindegyikük többet ivott a kelleténél. Hajnal is volt már, mire felfogta, hogy egy detoxikálóban van, Budapest nem túl frekventált külkerületében. A hely, aminek kimondhatatlan még a neve is, de a híre annál inkább fenyegetőbb. Azt sem tudta, hogy fog ő innen hazamenni, mert a ruhái egy zsák mélyén összehányva, agyongyűrve várják, hogy valaki kiváltsa a gazdájukat.
Nem kevés pénzbe került ám egy nap és egy éjszaka a külvárosi elvonóban. Apja jött érte egy elegáns autóval - ez már önmagában is kínos helyzet -, aki hazáig egy szót sem szólt a lányához. Amikor az édesapja megérkezett és kiderült, hogy nem hozott neki váltóruhát, akkor szembesült azzal, hogy a hányásszagú, sáros vattacukorkabátjában fog beülni az elegáns autóba. Apja mélyen a zsebébe nyúlt, még a mentőtakarítás is fel volt tüntetve a zárójelentésen.
Aznap a szülői házban aludt, anyukája húslevessel várta, húga meg cinkosan odasúgta: ez nagyon vagány, most már ezen is túl vagy.
Ő meg egyre csak azon kattogott, hogy fog a gyerekek szemébe nézni, mit mond nekik, hiszen soha nem fordult elő vele eddig ilyen szörnyűség. Pár pohár vörösbortól hogy tudta ennyire kiütnie magát?
Aztán valahogy minden rendbe jött, kisimultak a dolgok. Egy életre megtanulta a leckét. Többé nem ivott, csak ha jól esett és azt is csak hétvégén vagy ünnepek alkalmából.
Veled előfordult már, hogy a kelleténél többet ittál?
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
