Mint mindenkinek, nekem is vannak olyan lelki gondjaim, megoldandó feladatok, amiket sokáig értelmetlenül cipelek magammal, és egyszerűen nem tudok túljutni rajtuk.
Vajon miért nem tudok ezektől megszabadulni? Miért vinném őket magammal akár az idők végezetéig? Nehezen teszem le ezeket a terheket. Sokáig a lelkem mély bugyraiban tanyáznak és észrevétlenül mérgezik a napjaimat. A megoldandó feladatoknak ugyanis nincs szavatossági idejük, és csak rajtunk áll, mihez kezdünk ezekkel.
Amivel nekem kell dolgoznom az a görcsös ragaszkodás, hogy könnyedén el tudjam engedni azokat a lelki zűröket, amik párkapcsolatról párkapcsolatra piócaként tapadnak rám, és egyszerűen képtelen vagyok tőlük megszabadulni. Szinte a bőröm alatt érzem ezeknek az érzéseknek a negatív hatását, amik a lelkem legmélyéig hatolnak, hogy kemény aknamunkával aláássák minden önbizalmamat.
Mindannyian küzdünk valamivel, és mindenkinek van egy belső hangja, ami vagy felemel, vagy pedig sárba tipor. A kapcsolataim nagy részét azt hiszem mindig én akartam jobban. Visszagondolva a három hosszabb párkapcsolatomra, úgy hiszem, mindig én küzdöttem többet, miközben a másik fél hátradőlve várta a csodát, hogy a dolgok majd maguktól jobbá válnak.
Ezt a görcsös akarást pedig mind a mai napig magammal cipelem és egyszerűen nem tudom elengedni. Pedig már sokszor nekifutottam, de valamiért mindig előtör belőlem a kisördög, és megpróbál arról meggyőzni, miért kell ragaszkodnom a korábbi sérelmeimhez.
A párkapcsolataim egytől egyig nagyon hasonlítottak egymásra, függetlenül attól, hogy három különböző férfiról beszélünk. Valószínűleg azért éreztem másnak a kapcsolatok elejét, mert az előzőek rosszul végződtek, és ezek a kellemetlen élmények ugyan megmaradtak bennem, de az új kapcsolat megédesítette a mindennapjaimat és szinte megfeledkeztem a régi rossz érzésekről, amelyek az idő haladásával előjöttek. A kapcsolataim vége felé mintha ugyanazok a konfliktusok ismétlődtek volna meg. A kezdeti "rózsaszín köd" megakadályozta a fátyol- és gomolyfelhők megjelenését.
Egy kis időt próbálok most magammal tölteni, hogy átgondoljam ezeket a berögzült sémákat, amiken egyedül én tudok változtatni, és nem várhatom el a jövendőbeli partneremtől, hogy ezeket ő oldja meg helyettem. Nem várhatom el tőle azt sem, hogy ezektől az érzetektől megszabadítson. Így hát a kezdeti bimbózó kapcsolatomat most be kell fagyasszam, hogy egyedül járjak a végére ennek az egésznek, és megfejtsem a most még megfejthetetlent. Nem akarok olyan terheket a másikra pakolni, amiknek a súlyát esetleg nem bírja el és összeroppan alatta.
A görcsös akarásnak sosincs jó vége. Ilyenkor jobb, ha a probléma mélyére ásunk, s gyökerestől szedjük ki azokat a bizonyos gyomokat és akkor talán nem másoktól tesszük függővé az érzéseinket és nem másoktól várjuk a folytonos visszacsatolást és visszaigazolást, hogy valamit jól csináltunk.
Nyitókép: Shutterstock
Benned is munkálkodnak olyan berögzült minták, amiken nehezen jutsz túl?
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
