Elvált pasik klubja - Köd előttem, köd utánam

Elvált pasi vagyok. Mi több, elvált apa. Két másik haverom, akik egyben a kollégáim is, szintén elváltak, így megalapítottuk az Elvált pasik klubját.

Az én történetemet már olvashattátok, én vagyok a spermadonor. Szilárd haverom pedig az, akit a volt felesége úgy állít be a közös gyerekük előtt, mintha maga lenne az ördög. A csapatunk harmadik tagja pedig Emil... az ő története sem kutya. Nem is tudom, hogy sajnáljam vagy irigyeljem őt?

Ő az igazi – vagy mégsem

Emil a barátnőjét itt, a munkahelyén ismerte meg. Akkor mi még nem voltunk haverok, csak később a közös élethelyzet tett minket azzá. Én mégis emlékszem Ildire, mert baromi csinos és szép arcú lány volt, így a céges rendezvényeken feltűnt nekem is. Persze nem akartam tőle semmit, elvégre ott volt a saját párom, csak megjegyeztem magamban, hogy Ildi jó csaj. Na, ez a jó csaj, - aki nem mellesleg gyorsan lépkedett felfelé a ranglétrán -, lett Emil barátnője. Emil szerint Ildi nem csupán szép volt, de bizony okos is, ezért igazán szerencsésnek érezte magát, hogy megfogta a lányt. A haverom azt mesélte, hogy bár még egyetlen nővel sem volt hajlandó összeköltözni, Ildivel szinte azonnal összebútorozott – egyszerűen érezte, hogy ő lesz az igazi.

Egyikük sem számított erre, mégis az volt a legnagyobb meglepetés, hogy bár a haverom eddig mindenféle kötelezettség elől menekült, most cseppet sem aggódott azon, hogy apa lesz. Egyszerűen olyan természetesnek érezte, hogy Ildivel kisbabájuk születik, mint a levegővételt. Meg sem fordult a fejében, hogy elvetessék, az meg végképp nem, hogy emiatt otthagyja a barátnőjét, sőt meg is kérte a lány kezét, aki igent mondott neki. Nem csaptak nagy esküvőt, csak egy szerényebb, rokoni-baráti vacsorával ünnepelték meg a házasságot.

Jöttem, láttam, mentem

Teltek a hónapok, Ildi pocakja gömbölyödött, ám a lány nem igazán örült a dolognak. Féltette az alakját és főleg a karrierjét, ami éppen a terhessége előtt indult be a cégnél, így szinte a várandósság egésze alatt bejárt az irodába, majdnem onnan ment szülni és azt tervezte, hogy hat hét pihenő után újra munkába áll. Ebből persze semmi sem lett, mert azért hat hét baromi kevés ahhoz, hogy valaki összeszedje magát a szülés után és teljesen integrálódni tudjon ebbe az új szituációba. Ildinek egyébként sem ment könnyen az alkalmazkodás a babához. Mint kiderül, nem volt éppen egy anyatípus. Nem tudni, hogy azért, mert nem érezte vagy azért, mert nem akarta érezni, de Emilnek sokszor panaszkodott arról, hogy nincs meg a kicsi és közte az anya-baba kötelék, az amiről mindenki áradozott körülöttük.

Ez nem változott hetek, hónapok múlva sem. Igyekezett minél kevesebb időt tölteni a kicsivel és mindenféle ürüggyel inkább a nagyszülőkre, Emilre vagy a barátokra bízta a csecsemőt. Aztán egy nap eltűnt, se szó, se beszéd. A kicsit átvitte az édesanyjához és azt mondta, hogy szeretne aludni pár órát, lezuhanyozni valamint kicsit összeszedni magát.
Emilt, amikor délután hazaért egy üzenet várta:

Azóta Emil neveli a babát a nagyszülők segítségével. Pokoli nehéz egyedülálló apukaként, de imádja a fiát és örül, hogy Ildi nem úgy lépett le, hogy a gyereküket is magával vitte. Azt azonban képtelen felfogni, miért nem osztotta meg vele a felesége a problémáit, miért nem mesélte el, hogy nem boldog és miért kellett egy másik kontinensig futnia a közös életük elől.