Használt bugyikat árultam a neten! (+18)

De nem. Egy nap az egyik konditermi barátnőm panaszkodott, hogy utál csipke alsóban edzeni. Nem értettem, hogy mi a fenének nem vesz át az öltözőben valami kényelmesebbet. Erre elmesélte, hogy megrendelésre teszi. Ugyanis vannak férfiak, akik megveszik tőle használtan a neten. Pár nap múlva pedig küldött egy cikket egy nőről, aki jól meggazdagodott ebből a bizniszből.

Korábban is hallottam már olyan automatákról Japánban, amikből diáklányok bugyiját lehet megvenni - mint egy doboz kólát. De sosem gondoltam erre úgy, mint valódi kereskedelmi tevékenységre. Pedig végül is az, nem?

Kis guglizás után rájöttem, hogy egy csomó weboldal foglalkozik ilyesmivel, és hirtelen egy izgalmas kereseti lehetőségnek tűnt. Gondoltam, egy anonim regisztráció még nem árthat - hiszen, ha durvának találom a közeget, bármikor törölhetem magam. És végül így is lett, még mielőtt nyélbe üthettem volna az első üzletemet.

Bugyi Facebook

Szinte meg sem lepett, hogy léteznek erre külön weblapok. De az már sokkal megdöbbentőbb felismerés volt, hogy egy ilyen oldalon bizony komolyan vegyülni kell: aktívnak lenni, beszélgetni a többi felhasználóval, kommentelgetni, mintha csak egy "bugyi Facebookon" lennél.

Egy gyors körülnézés után arról sem maradtak illúzióim: ez bizony szexmunka. A pornó egy enyhébb, anonimabb verziója, egy kicsi prostitúciós beütéssel. Eleinte inkább valami Amazon-féleségre számítottam, ezzel szemben az egész oldal úgy nézett ki, mintha nem is kereskedelem folyna rajta, hanem amatőr pornó. Olyan, ahol a testnedveken van a hangsúly. Mert a termék önmagában senkinek sem elég, fotókat és videókat kérnek bizonyítékul, hogy tényleg addig és úgy viselted az alsóneműdet, ahogy azt megrendelték.

Személyes higiénia: kuka!

Ez még normális igények esetén talán nem is lett volna annyira sokkoló. De uramisten, hogy mennyien buknak a személyes higiénia hiányára! Feltöltöttem pár teljesen átlagos fotót - egy tangáról, amit egy napig viseltem, de az égvilágon senkit nem érdekelt.

Viszont elkezdtem leveleket kapni, hogy hány napig, sőt, hétig (!) hordjam, vagy mi mindennel kenjem őket össze a megrendelő kedvéért. Ahogy jobban körülnéztem a többi profilon, rájöttem, hogy a sima bugyiknak már nem nagyon van értéke.

Sok cikket olvastam a témáról, és azokban még volt kereslet az átlagos napi szennyesre, de mára már megváltozott a fetisiszták ingerküszöbe. Egy "egynapos" bugyit már alig lehet többért eladni, mint amennyiért vetted. Ellenben egy kis fekáliával vagy menstruációs vérrel szennyezve már kész aranybánya lesz belőle. Már ha van ehhez gusztusod. Én nem tudtam ilyen mélyre süllyedni.

Ha belegondolunk, milyen ember szagolgatja otthon idegenek alsóneműjét, mindenki valami feltűnően elmebeteg kinézetű hapsit képzel el. Mégis, ezek az emberek a hétköznapokban teljesen átlagosak,és ez talán még sokkal ijesztőbb is. Nem emlékszem, hány levél, hány sokk kellett hozzá, hogy rájöjjek: ez egyáltalán, semmilyen formában sem az én világom.

Töröltem a profilomat, és mivel a kis zacsikban lezárt tangák gondolatától is kirázott a hideg, kidobtam mindet a francba. Így sajnos a meggazdagodásomról szóló cikkre még várnotok kell a következő nagy ötletemig.

Emese történetét Pálfy Dalma jegyezte le.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock