Üzleteltem egy lábfetisisztával!

A minap nagyon érdekes dolog történt velem: rám írt egy vadidegen férfi az interneten. Jó, ez így önmagában nem annyira érdekes - pláne, hogy itt a tavasz, mikor mindenki párosodni szeretne. Ahogy az sem, hogy kb. tíz másodperc alatt levágtam, hogy az emberünk profilja - hívjuk mondjuk, Bélának - kamu, és vélhetően egyetlen adat sem a valóságot mutatja. De aztán elkezdtünk beszélgetni...

Szóval Béla egy kedves, és még csak nem is tolakodó pasas, aki pár sorban kifejtette, hogy megvenné a használt harisnyáim, cipőim és zoknijaim. Felvilágosult nőnek tartom magam, és általában sokkal több dolgot tudok elfogadni, mint a nagy átlag, de ezzel azért meg tudott lepni... Elsőre áprilisi tréfának hittem a történteket, és már nyúltam is a tiltás gomb felé, de aztán megszólalt bennem az "író", így beszédbe elegyedtünk.

A női lábak - és az azokon lévő harisnyák, topánkák - az iskolában keltették fel először Béla érdeklődését. Felnőttként azonban egyre kevésbé találja azt a nőt (elmondása szerint 100-ból 2-3), akivel kiélheti a fétisét. Pedig ő szinte bármennyit hajlandó fizetni. Na jó... nem bármennyit, de akár több 100 ezres tételt is - attól függően, hogy bokafixről, harisnyáról vagy éppen combfixről beszélünk.

Elmondása szerint, vásárolt már ügyvédtől, orvostól, sőt, még tévés személyiségtől is - igaz, ahogy ő fogalmazott, a magasabb kaliberű nők keményen megkérik az árát. Már amelyik hajlandó volt tartani a megállapodást, hiszen Béla belátta, hogy neki kell először villantani, és előreutalni, ha azt akarja, hogy kiszolgálják ezt a furcsa mániáját. Ez persze hozta magával azt a rákfenét, hogy sokan átverték: a pénz megérkezett, cserébe azonban nem kapott semmit, maximum egy tiltást a közösségi oldalon.

Amúgy nem cigizik, nem iszik, rendes családapa, neki "csak" ez az elhanyagolható, teljesen átlagos kis hobbija van. Más horgászik, focizik meg kocsmázik a haverokkal, vagy épp vaddisznóra vadászik - Béla meg használt harisnyákra. Azt mondja, nem akar ő semmi rosszat: nem akar randit, szexet, nem akar találkozókat, csak ennyit.

Oké, tudom, elfogadom, mindenkinek van valami mániája. De vajon a párja, a gyerekei anyja, mégis hogy viseli ezt? Hát úgy, hogy nem tud róla. Azt nyilván igen, hogy Béla vonzódik a női lábakhoz - no de melyik férfinak ne tetszenének a szép női lábak? De hogy a színfalak mögött mi zajlik arról - elvileg - fogalma sincs.

Ez alapján felvetődik a kérdés: mennyire is figyelünk egymásra?

Mennyire ismerjük azt az embert, akit szeretünk, akivel nap mint nap együtt élünk? Azoknak a sorozatgyilkosoknak a párjai tényleg nem vették észre a bajt? Vagy csak nem akarták?
Az, akinek a férje/felesége sok év házasság után jött rá, hogy inkább a saját neméhez vonzódik, tényleg nem sejtett semmit?

Akik azt mondják, hogy Béla egy hazug, beteg lúzer, jelentem: én is gyanakodtam - talán reménykedtem??? - az utolsó pillanatig. Nem lett volna hiteles a beszámolóm, ha nem viszem végig. Így a retkes, használt harisnyámért - amiben egész nap tespedtem - a pénz megérkezett, az üzlet megköttetett. Az összeget pedig jótékonyságra használtam. Így a furcsa, rossz érzésem is elhalkult, mert hát nem minden nap csinál az ember ilyen bizniszt. És ez igazán különös, idegen érzés volt...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock