Reggel 7:40, villamosmegálló. Egy nő, három gyerekkel. A kicsi babakocsiban, a középső kézen fogva, a legidősebb mellettük ballag. Az orruk előtt megy el a villamos, a nagy sietségben a középső elejti a kulacsát, ami a sínek közé gurul. Az anya odaszalad érte, majd mikor visszaér, elcsattan egy jókora pofon és ordibálni kezd: „Ezerszer megmondtam, hogy ne lóbáld a kulacsot!"
Este 19:00, otthon. Alsó szomszéd, két gyerekkel. A szokásos fürdetési mizéria. Apa ordít, gyerek visít, egyre hangosabbak, valami puffanás, majd a visítás szívet tépő sírásba csap át.
Mindkettőnek tanúja voltam, de nem tudtam, mit tehetnék.
Van-e jogom beleavatkozni egy másik család életébe? Kinek és mit mondhatnék? Hogyan szólhatnék?
Szívembe mart a tehetetlenség. Legszívesebben odamentem volna és a hátam mögé húztam volna a gyerekeket, hogy megóvjam őket a további támadásoktól. Hiszen akármennyire feszült egy szülő, gyereket megütni tilos.
Miért nem segített senki? Miért nem vette észre senki, hogy bántanak?
Mi számít erőszaknak?
Magyarországon zéró tolerancia van hatályban a gyermekbántalmazás és gyermekekkel szembeni erőszak valamennyi formájával szemben az 1991. LXIV. törvény 19. cikk és a 1997. XXXI. törvény 6. § (5) alapján.
Az erőszaknak számos formája van, de mindegyik megengedhetetlen: fizikai erőszak, lelki, érzelmi bántalmazás, mérgező szavak, a másik megalázása, kiszolgáltatott helyzetbe hozása, elzárása a külvilágtól, anyagi ellehetetlenítése, közvetett módon való bántalmazása (például más családtagon keresztül) vagy zaklatása, szexuális együttlétre kényszerítése, szexuális kihasználása és zaklatása – ez mind-mind erőszaknak számít.
„Ugyan már, csak egy pofon"
A pofon is az erőszak skáláján helyezkedik el, és éppúgy sérti a gyerek emberi méltóságának és testi épségének tiszteletben tartásához való jogát, mint az „agyba-főbe" verés, rugdosás. Számos kutatás kimutatta, hogy a testi fenyítés enyhébb formái is súlyos erőszakhoz vezethetnek.
Kinek és hogyan jelezhetünk?
Ha felmerül a gyermekbántalmazás gyanúja, a gyermekjóléti szolgálatnál vagy gyámhivatalnál tehetünk bejelentést. A megfelelő hatóság, minden jelzést megvizsgál. A jelzésnek azt kell tartalmaznia, amit valóban láttunk, hallottunk, tapasztaltunk és nem azt, hogy mit gondolunk. Feljelentést is tehetünk a rendőrségen, szóban, írásban, akár e-mailben vagy ügyfélkapun keresztül is. A feljelentést követően a rendőrség nyomozni kezd, bizonyítékokat keres, tanúkat hallgat meg.
A jelzés nem azt jelenti, hogy miattunk azonnal kiemelik a gyereket a családból. A gyermekjóléti szolgálat vagy a gyámhivatal első körben alaposan felméri a helyzetet és igyekeznek megfelelő, szakértő segítséget nyújtani ahhoz, hogy a család helyesen funkcionáljon. A szülők tanulhatnak indulatkezelési stratégiákat, bővíthetik a fegyelmezéssel kapcsolatos eszköztárukat.
Ne hagyd figyelmen kívül, ha gyermekbántalmazást tapasztalsz. Vétkesek közt cinkos, aki néma!
Forrás: Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
