Egy érintés, ami miatt képtelen vagyok a szerelemre

Foltival hamar megtalálták a közös hangot. Kicsi lány létére nagy tervei voltak lovaglás terén, azonban tízéves korában, egy ugratásos gyakorlat során, Efi leesett a ló hátáról. Mindenkiben megállt az ütő, de a lány szerencsére fizikailag megúszta egy bokatöréssel. Ám, amikor hosszú kihagyás után visszatért a lovardába és meglátta Foltit, lefagyott. A ló éppen kint szaladgált a pályán, Efi a kerítés túloldalán figyelte, és noha ugyanúgy szerette őt, nem mert közelebb menni hozzá. Abban maradtak végül a családjával, hogy egy időre pihentetik a dolgot. Ez az idő viszont évekre elhúzódott, és Efi végül tizenhat is elmúlt, mikor belátta, hogy szakemberhez kell fordulnia a problémájával. Hiányzott neki a lovaglás, de a félelme nem eresztette, hiába tudta, hogy nem a ló hibájából történt a baleset.

A lányt a pszichológusa egy terapeutához küldte, aki nem hitt abban, hogy egy otthonos, irodai szobában beszélgetve változni fog bármi is, ezért már a bemelegítő, ismerkedős beszélgetést is a lovardában ejtették meg. Azon a napon Efi még nem akart a lovak közelében lenni, így leültek a terapeutával, és messziről figyelve a lovakat, beszélgettek. Úgy a hatodik alkalom után már Folti csutakolása közben ejtették meg a konzultációt. A lány már kezdett oldottabb lenni a lovak közelében, és a terapeutában is teljesen megbízott - hiszen az ő érdeme volt, hogy kezdett visszatalálni élete céljához és az álmához.

Ekkor azonban a terapeutája meghitten a lány kezére fektette a sajátját, és együtt csutakolták Foltit. Efi meglepődött ezen, nem tudta mire vélni, hirtelen zavarában nem reagált semmit.

Efi ekkor már pontosan tudta, mivel áll szemben, és azt is, hogy menekülnie kellene, de nem volt rá képes. A férfi behátrált vele a ló karámjába, és a falához préselte. Efi érezte, hogy nem ura a helyzetnek, teljesen megbénult a tudata, így a helyzet kis híján tragédiába fordult, de szerencsére az istállóhoz érkező emberek hangja szabotálta az események alakulását.

A terapeuta a másodperc tört része alatt abbahagyta a zaklatást, olyan gyorsasággal váltott, mintha egész életében ezt csinálta volna. Efi remegő térdekkel ment vissza csutakolni Foltit, a férfi pedig fennhangon elköszönt: "Szép munka volt a mai, Efi. Sokat fejlődtél, jövő héten ugyanitt!". Könnyedén beletúrt félhosszú hajába, még kacsintott is rá, kedélyesen intett az érkezőknek is, akik megzavarták az élvezetét, majd távozott az istállóból. Egy lépés előre, sok ezer vissza - ezt érezte Efi akkor, abban a percben. Amikor hazaért a lovasiskolából bezárkózott a szobájába és az összes lovakkal kapcsolatos holmiját leszedte, eltépte, összetörte, szétszaggatta. Nem ment többé terápiára, sem a lovasiskolába. A szüleinek azt hazudta, hogy nem érzi hasznát a terápiának, ne dobják ki a továbbiakban rá a pénzüket. Majd lesz más célja, más álma...

Eufrozina ma harmincöt éves. Klausztrofóbiás, tart a lovaktól és nem szereti, ha megérintik – még egy öleléstől is bepánikol. Egy irodaházban dolgozik, ami szellős elrendezésű. Pszichológusával Zoomon tartják a kapcsolatot, és csinálják a terápiát. Azon dolgoznak, hogy a nő képes legyen egy kisebb légtérben is megmaradni legalább egy emberrel, és bizalmat tudjon kiépíteni másokkal. Szingli, de online társkeresőkön néha csetel. Szeretne majd családot, saját gyereket. Le akarja győzni a múlt démonjait, mert tisztában van vele, hogy ha bennragad a múltban, akkor a jövő ajtaja soha nem fog kinyílni előtte.

Nyitókép: Shutterstock