3+1 jel, ami arra utal, hogy bizony te is öregszel

Sokáig azt gondoltam magamról, hogy különlegesebb vagyok az átlagnál, hogy sem a testem, sem a gondolkodásom nem fog változni (mert úgy tökéletes mindkettő, ahogy van), hogy bennem olyan energiák buzognak, amik örökre konzerválni fogják a mostani valómat. Nos, azóta sok mindenre rájöttem, például arra, hogy nem vagyok különlegesebb másoknál, legalábbis olyan tekintetben biztosan nem, hogy bizony rám is ugyanúgy hatással vannak az évek - akkor is, ha tudomásul veszem ezt, és akkor is, ha nem.

Amikor korábban kelsz, mint kellene...

20 éves korom előtt rendszeresen előfordult, hogy a munkakezdés előtt 20 perccel ébredtem fel, és olyan késések közepette loholtam dolgozni, hogy pizsamában kellett utaznom a villamoson. Az sem volt ritka eset, hogy az ébresztőmet kinyomva kivánszorogtam a fürdőszobába, ahol aztán leültem, és aludtam tovább. Ekkor még egyáltalán nem bírtam ép ésszel felfogni, hogyan tudnak mások időben felkelni, miközben én még a klinikai halál állapotából sem tudtam reggel 9 előtt kikecmeregni.

Most, 10 évvel később viszont megállapítottam, hogy ilyen tekintetben sokat változtam. Minden reggel az ébresztőmet megelőzve ébredek, a reggeli rutinom sokkal hosszabb lett, ám jóval nyugodtabb és tervezhetőbb is. Szentül meg vagyok győződve, hogy ez egyre inkább így lesz, vagyis minél idősebb leszek, annál korábban fogok kelni.

Amikor a határidőnaplód nélkül nem érzed magad embernek

Korábban állítottam, hogy nekem semmiféle emlékeztetőre nincs szükségem, és büszke voltam arra, hogy minden infót, feladatot és határidőt a fejemben tároltam, nem írtam fel semmit sehova, mégsem úsztam el. Menőnek gondoltam, hogy teljesen random jelleggel jutottak eszembe a feladataim, de utólag belegondolva tulajdonképpen csak a szerencsének köszönhettem, hogy mindig jókor.

Egyszer aztán szöget ütött a fejembe, hogy szükségem van egy határidőnaplóra, ráadásul nem is egy digitális naptárra, hanem egy igazi, keménykötésű füzetre, amiben valódi lapokra, kézzel tudok írni. "Micsoda kőbaltás hozzáállás" - állapítottam meg. Vettem is magamnak egy csodaszép határidőnaplót, meg egy gyönyörű, színben passzoló tollat, és lelkesen írni kezdtem a gondolataimat. Aztán amikor egyben láttam a listát, rádöbbentem, hogy ennyi adatot fejben tartani valósággal agykárosító. Azóta sokkal nyugodtabban fekszem le esténként, úgy érzem, jobban kézben tartom az életem.

Amikor megismerkedsz a "prevenció" szó jelentésével

A tizen-huszonévesek átlagos hozzáállása kb. mindenkinek ismerős: abban reménykednek, hogy a legrosszabb velük sosem történik meg, aztán vagy szerencséjük van, vagy nem. Nem szednek vitamint, nem táplálkoznak egészségesen, nem tartják fontosnak a mozgást, hiszen ők úgy is életük végéig erősek, egészségesek, és terhelhetőek lesznek - tisztelet a kivételnek.

A vitaminok, haj-, és körömvédő kapszulák, az esti arckrém, a rendszeres sport és a kékfényszűrő szemüveg az életem szerves részeivé váltak, míg pár évvel ezelőtt ezeket teljesen szükségtelen úri huncutságoknak gondoltam - vagy tudomást sem vettem a létezésükről. Ma már lelkiismeretfurdalással fekszem le, ha a fentiek valamelyikét elmulasztottam, és azt hajtogatom magamnak, hogy meg is érdemlem, ha szottyos, csúnya, betegeskedő öregasszony lesz belőlem.

Azt hiszem, ezek a dolgok szorosan illeszkednek ahhoz az állapothoz, amit felnőtt kornak hívunk. Tisztában vagyok azzal, hogy évről-évre egyre több mindenre kell majd figyelnem, mert idősebb, lassabb és még csomó minden leszek, amit most talán el sem tudok képzelni. De azzal is tisztában vagyok, hogy jelenleg sokkal többet teszek magamért, mint az elmúlt 30 évben összesen. Tetszik, hogy nálam van a gyeplő, élvezem a befektetett munka gyümölcsét, és jó érzéssel tölt el, amikor néha arra gondolok, hogy minden egyes évvel közelebb kerülök ahhoz, hogy igazi nő legyek.

Nyitókép: Shutterstock