Többé nem bánthatsz! Túléltem a láthatatlan párkapcsolati erőszakot

A családon belüli erőszak, minden ötödik nőt érint hazánkban. A klasszikus erőszakformáktól azonban eltérő módon is bánthatnak téged! Egy barátnőm, Erika története következik. Amennyiben mélyen, legbelül azt érzed, valami nincs rendben a kapcsolatoddal, mindenképp olvasd el, hiszen lehet, hogy te is a láthatatlan kapcsolati erőszak áldozata vagy.

„Fiatal voltam, mindössze 23 éves, amikor megismerkedtem vele. Nevezzük Ádámnak. Tehát Ádám idősebb volt nálam, és nagy hévvel kezdett udvarolni nekem. Már a kapcsolatunk első hónapjában tett mai szemmel furcsa és számomra tolakodó dolgokat. Járásunk harmadik napján például feltöltötte a telefonkártyámat, pedig nem is kértem, és rém kínosan éreztem magam miatta. Tette mindezt azért, hogy írhassak neki SMS-t, ha beértem reggel a munkahelyemre. Amikor hazaértem, ezt szintén elvárta. Persze én ekkor még nagy társasági életet éltem, és sokszor találkoztam a barátaimmal a kedvenc kocsmánkban. Gyakran megjelent ott és a lakásomnál is anélkül, hogy megbeszéltük volna. Nem kért számon, csak annyit mondott, hogy meg akart lepni, hiányoztam, épp arra járt... stb. Szerelmes voltam, nagyon, ezért ezek mind jól estek.

Aztán finoman jelezte, hogy nem szeretné, ha nélküle mennék szórakozni, nagyon félt, hiszen éjjel egyedül egy nő védtelen. Mindig nagyon figyelt rám, ő volt az első férfi, aki királynőként bánt velem, épp ezért egy pillanatig se éreztem, hogy e mögött féltékenység állhat. Így nem mentem, csak vele, de ezek is hamar lecsengtek, mivel másnap mindig kedvesen szóvá tette, hogy furák a barátaim, meg, hogy mennyit isznak. Nem akartam vitatkozni, ezért inkább kerültem azokat a helyzeteket, amikor így összegyűltünk. Ebből két év alatt az lett, hogy eltűntek mellőlem a régi barátaim, és újak lettek helyettük a munkahelyemről, vagy Ádám baráti köréből.

Az hozzátartozik a dologhoz, hogy három hónap után bejelentette a főbérlőm, hogy ki kell költöznöm, mert eladta a lakást. Ádám édes örömmel az arcán ajánlotta fel, hogy miért nem költözöm hozzá, úgyis hét napból hatot együtt vagyunk. Én is örültem és odaköltöztem.

Életemben először – nagyon zűrös gyerekkorom volt, családom szinte alig – végre valaki biztonságot, szeretet nyújtott, imádott, a tenyerén hordozott. Sosem voltam anyagias, és Ádámot sem vetette fel a pénz, de a kettőnk fizetéséből nagyon jól éltünk. Miután már együtt laktunk egy hónapja, felhozta, hogy fura neki ez a külön kassza, szerinte egy jó kapcsolatban fontos a bizalom és hogy mindent megbeszéljenek egymással a felek... majd pár nap múlva azon kaptam magam, hogy megszűntettem a bankszámlámat és az övére utaltattam a fizetésemet. Bármire is kellett pénz, tőle kellett kérnem, ami eleinte fura volt, de meggyőzött, hogy ez így normális.

Ha találkoztam egy barátnőmmel – fiú barátaim nem lehettek, mert meggyőzött arról, hogy ha én nem is, de ők biztosan többet akarnak tőlem, a kapcsolatunkat pedig nem tehetem ki ilyen veszélynek -, tehát ha nagy ritkán el is mentem Ádám nélkül valahová, akkor mindig haza kellett érnem este 10-re, hiszen utána veszélyes az utcán lenni. Ha véletlenül lehalkítva maradt a telefonom és nem vettem fel egy ilyen este a telefonomat egyből, akkor rettentően mérges volt, és felelőtlennek, gyerekesnek nevezett, aki visszaél a bizalmával és ő jogosan hiheti ezek után azt, hogy nem is azzal találkoztam, akit neki mondtam. Ekkor kezdtem el, hogy, ha találkoztam valakivel, akkor csináltam vele egy szelfit és kiposztoltam Facebookra, az adott helyet megjelölve, hogy lássa.

Erika története a következő oldalon folytatódik. Lapozz!

Szépen lassan aztán elkezdte mondogatni, hogy miben nem vagyok jó, de ő így is szeret, sőt, a hibáim tesznek különlegessé. A bókok mellett egyre gyakoribbak lettek a kritikák, amiket olyan szépen csomagolt be, hogy még meg is köszöntem az őszinteségét. Ha valami problémánk volt a kapcsolatunkban, végül mindig én lettem a hibás, amit még én is elhittem és bocsánatot kértem a viták végén.

Az utcán aztán összefutottam a régi barátnőmmel, akivel beültem meginni egy pohár bort. Közben úgy éreztem magam, mintha épp három férfihez mentem volna fel egy grupi bulira. Féltem, nehogy felhívjon, és megtudja. Tudtam, hogy van még legalább egy órám, míg rákérdezne, hogy merre járok, ezért próbáltam sürgetni a találkozót. A barátnőm azonban jól ismert, hiába nem találkoztunk már évek óta. Kiszedte belőlem, hogy milyen is a kapcsolatom, és rávilágított, hogy ez nem normális. Ádám nem szeret, hanem irányít, uralkodik rajtam. Elmondta, hogy csak a gyerekeket ellenőrizgetik, a fizetésemet jogom lenne magamnak beosztani, senki se mondhatja meg egy felnőtt embernek, hogy kivel találkozhat, és, hogy higgyem el, értékes vagyok, és Ádámon kívül más is tudna szeretni.

Ez a beszélgetés nagyon összezavart. Titokban elkezdtem pszichológushoz járni, amire barátnőm adott pénzt – mivel nem kérhettem hetente 9 ezerrel többet. Pár hónap után pedig rájöttem, hogy évek óta bántalmaz a „szerelmem", fokozatosan megváltoztatott, felvettem az ő értékrendjét, az ő világnézetét, vagyis inkább tudatalatt magamra erőltettem, hogy megfeleljek neki.

Végül titokban elköltöztem tőle, és egy kávézóba hívtam, hogy elmondjam neki, ennek a kapcsolatnak vége.

Azóta is járok pszichológushoz, mivel az önbizalmam, és a férfiakba vetett hitem a béka feneke alatt volt. Már jobb, de még van min dolgoznom. Azt javaslom, ha kicsit is azt érzed, gyerekként kezel a párod, akkor próbáld külső szemmel nézni a kapcsolatodat, és vedd észre, ha bántanak. Én többé nem fogom engedni, te se tedd!"