Bár én magam nem elvált szülők gyereke vagyok, felnőttként álltam már a történet mindkét oldalán: elvált, kisgyerekes férfi mellett, és kisgyerekkel a már egyedülállók között. Így sokszor láttam, hogy az alábbi tévhitekkel még ma is gyakran találkozunk.
A válás fájdalmat okoz a gyerekeknek.
Rengeteg rettenetes kapcsolatban élő pár hivatkozik a gyerekekre. Azért nem válnak, mert nem akarnak nekik fájdalmat okozni. A valóságban ma már kutatások tucatjai - és a józan ész - bizonyítják, hogy a gyerekeknek nem a válás fáj, hanem a két szülő közötti folyamatos háború. Legyen szó fizikai vagy verbális agresszióról, netán épp néma hadviselésről. Ez az, amiért a gyerekek sérülnek, nem pedig azért, hogy a két szülő külön helyrajzi szám alatt folytatja az életét.
Akik elválnak, soha nem békülnek ki.
A válás nem a haragról, a dühről szól, vagy ha igen, az inkább egy meggondolatlan lépés, amit érdemes felülvizsgálni. A válás lényege az, hogy megszűnt a kompatibilitás (vagy soha nem is volt), és ezért a felek jobban sérülnek egy fedél alatt és egy gazdasági közösségben, mint külön-külön. Természetes, hogy az eddig vezető folyamatban többnyire rengeteg fájdalom, irgalmatlan erejű düh és csalódottság is felgyülemlik.
De egészséges esetben a szülők egy ponton képesek elengedni az egót, és békében létezni önmagukkal éppúgy, mint egymással. A kibékülés azonban nem jelenti azt, hogy valaha is újra egy pár lesznek: lényege, hogy békében működnek együtt, a gyerekek érdekében.
A bíróság mindig az anyának ítéli a gyereket.
Ez az állítás valaha igaz volt, de ma már aktualitását vesztette. Manapság egyre népszerűbb a közös felügyeleti jog melletti osztott elhelyezés, amikor egy hetet apánál, egy hetet anyánál tölt a gyerek. Senki nem fizet senkinek tartásdíjat, a költségeken pedig osztozkodnak. Ez persze akkor működik, ha a szülők közel élnek egymáshoz, és képesek a rugalmas, higgadt együttműködésre.
Szerencsétlen apák évekig fizethetnek a nőnek.
Nem, barátom, óriási tévedés: az apák soha nem az anyáknak fizetnek (még ha technikailag az ő számlájukra is fut be a pénz). Hanem mindig a gyereknek, akit ők maguk vállaltak, ilyesformán tehát felelősséggel tartoznak iránta. Ráadásul ez az összeg sokszor önmagában nem fedezi a kisgyermek valós szükségleteit.
Közös háztartásban élve ennél jóval többe kerül havonta a gyereknevelés. És természetesen nem csak az apák fizetnek gyerektartást: több nőt is ismerek, akiknek csemetéje különféle okokból kifolyólag az édesapával él, így ők azok, akik fizetnek.
Keresztbe tehetsz az exednek, ha a gyerek előtt szidod.
Tévedés. Ezzel sajnos a közös gyereknek lehet keresztbe tenni, mert életre szóló lelki traumát okozhat. Az egyik aranyszabály váláskor, hogy megfogadod: soha egy rossz szót nem mondasz az exre a gyerek előtt, bármit is csinált. Ha ritkán jön, biztosítsd afelől, hogy apa/anya szeret téged - és intézd el, hogy legalább telefonon tudjanak beszélni! Ha betelt a pohár, inkább válassz egy jó barátnőt, havert, akinek cifra káromkodások közepette szidod a volt párodat, de a gyerek erről lehetőleg semmit ne tudjon.
Az elvált szülő párja maga is szülővé válik.
Nem, legalábbis alapesetben nem. Ha olyan férfival hoz össze a sors, akinek már van gyereke, te nem leszel automatikusan anyuka, viszont mindenképpen része leszel a gyerek életének. Ez egy csomag, amit el kell fogadnod. Ahogyan azt is, hogy a párod és az exe között folyamatos lesz a kommunikáció a gyerek miatt. Ha ezzel nem tudsz együtt élni, érdemes más társat választani mindannyiótok érdekében.
Mozaikcsaládok mindig is voltak, lesznek. Érdemes tehát megtalálni a helyedet a sajátodban, és békében létezni vele - ha másért nem, hát a gyerekek érdekében.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
