"Ha még nem szültél gyereket, ne szólj bele!"

Néha úgy érzem, hogy bizonyos kérdések teljesen megosztják a nőket. Vannak persze dolgok, amikben összetartunk, nemcsak a barátnőinkkel, hanem az online térben, vadidegenekkel is.

Amikor egy másik nőt szerelmi bánat ér, amikor önbizalomhiánya van, vagy igazságtalanság érte a munkahelyén. Ilyenkor össze tudunk fogni, és megvigasztaljuk egymást. Bezzeg, amikor gyereknevelési kérdésekre kerül a sor, akkor fal emelkedik a gyerekesek és a gyerektelenek közé.

Az első netes vita, amire felfigyeltem, akkor robbant ki, amikor egy nő a repülőgépen felszállás közben akart gyereket szoptatni. A légiutaskísérők pedig kénytelenek voltak a felszállás időtartamára megkérni, hogy ne tegye, mert abban a pózban az anyuka nem tudta volna bekötni a babát. (Aki egy megszakított felszállás esetén súlyosan meg is sérülhetett volna.)

Ez repülésbiztonsági kérdés volt, aminek a világon semmi köze a kisdedek helyes táplálásához. Mégis elszabadultak az indulatok: az összes biztonságra irányuló hozzászólásra érkezett legalább három olyan, mely leszólta az értelmes, józan kommentelőt. Hogy egy igazi anya bármikor megszopikáztatja az ő babuciját, a légiutaskísérő biztos nem anya, és a kommentelő sem anya, látszik, hogy fogalma sincs semmiről!

De lehet más is a téma. Hány óráig kapjon kimenőt egy tinédzser? Ha anyaként azt mondod, hogy legyen mondjuk, este tíz, teljesen jó a válasz. Ha nincs kamaszlányod, rögtön megkapod, hogy mi a francért szólsz bele. Bármiről legyen szó, ha egy gyermektelen javasol valamit, akkor csak hülyeségeket beszél, és nem is való neki gyerek. Pedig nekem is lehet véleményem - akkor is, ha még nem vagyok anya.

Forrás: Shutterstock

De úgy látszik, minden kérdésben elő lehet csapni a "aki még nem szült, az ne szóljon bele" kártyát a logikus észérvek helyett. És az a mulatságos ebben, hogy általában józan paraszti ésszel átlátható kérdésekről van szó. Nem arról, hogy mondjuk, milyen érzés lesz először a karomban tartani majd a jövőben megszületett kisbabámat, hiszen ezt az érzelmet még tényleg nem ismerem.

Pedig nem lesz hirtelen minden tudás birtokában az, aki anyává válik. Hiszen ebben a nagy halmazban nem csak a szuperanyák meg az "elég jó" anyák vannak. Hanem azok is, akik esetleg nem annyira jók, mert mondjuk, nemtörődömök, agresszívak, nárcik, elhanyagolók vagy ridegek. Attól, hogy valaki konkrétan megtapasztalja, milyen anyának lenni, és a hétmilliárd földlakóból egyet-kettőt elkezd nevelni, még nem lesz automatikusan mindentudó.

Egyszerűen csak kísérletezik, tapasztal, van valami elképzelése, aztán majd idővel kiderül, hogy jó volt-e az irány. Mindenki a legjobb tudása szerint igyekszik felnevelni az utódait, és bárkinek a nevelési módszereinél lehet jobbat is, rosszabbat is találni. Ráadásul az is biztos, hogy a mostani szülőknek ugyanúgy voltak elképzeléseik a nevelés irányvonaláról már a gyerekük megszületése előtt is. Csak akkor őket is leugatták a "tapasztaltak".

Nekem is vannak elgondolásaim, hogy milyen szülő leszek majd. Egy dolgot már biztosan tudok: senkinek nem fogom az orra alá dörgölni, hogy ne mondjon véleményt, mert még nem szült. Inkább meghallgatom, hiszen mindenféle nézőpont között lehet jó gondolatokat találni. Ismerek szülőt, akinek sosem adnám a kezébe a gyerekem... De olyan embert is, akinek még nincs csemetéje, mégis bármikor rábíznám az enyémet.

Persze én ezt nem tudhatom - majd meglátom, ha anya leszek? ;-)

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?