"Az én gyerekem nem hazudik!"- Vagy mégis…?

Ott álltam én, az óvó néni és a 3 éves kislányom. Az óvónő épp arról győzködte a teljesen megszeppent gyereket, hogy biztosan nem bánthatta az a kisfiú, akiről állítja.

Ugyanis a két gyerek a csoportszoba két teljesen más pontján szokott játszani. Bevallom, elég logikusnak hangzott, amit az óvónő mondott. De közben a kislányom arcára kiült a döbbenet, szinte hallottam a gondolatait: akkor most nekem nem hisznek?

Na, ilyenkor mit csináljon az ember?

Nagyon elbizonytalanodtam, nem tudtam, hogy mi az igazság, és érdekelt, hogy mi állhat a háttérben. Egyáltalán, honnan lehet tudni, hogy mi történt, ha nincs kamera? Mert egyrészt alapvetően bízom az óvó nénikben, de az szerintem nem elvárható, hogy minden percben 20-25 gyerekre figyeljenek egyszerre, szóval, van hibaszázalék. Másrészt bízom a kislányomban is, mert eddig nem volt olyan, hogy csak úgy mondjon valamit, ami nem igaz. Viszont az elmúlt hetekben nem nagyon akart oviba menni, így az is megfordult a fejünkben az apjával, hogy azért mondja, hogy bántják, mert nem akar menni.

Arra is gondoltam, hogy így szeretne több figyelmet kivívni magának. Na, de én úgy érzem, hogy már most is elhalmozzuk szeretettel és törődéssel, már-már el is kényeztetjük... Hogy akarhat még ennél is többet? Honnan tudjam, hogy mi az, hogy "elég", és honnantól vágom magam alatt a fát? Egyáltalán, mi az, ami elég?

Itt jött el az a pont, amikor utánanéztem a témának, és egészen megnyugtató válaszokat találtam. Ugyanis a kisgyerekek (általában 5 éves kor alatt) nem tudják elválasztani a valóságot a képzeletüktől, ami gyakran nagyon színes. Szóval, a picik nem tudják, mi a különbség az igazság és a képzelet között - így a meséik nem hazugságok, mivel ők nem tesznek különbséget a kettő között.

Forrás: Shutterstock

Az idősebb gyerekek már főleg azért füllentenek, hogy elkerüljenek egy kellemetlen feladatot vagy megússzanak valamit. Ezzel sincs akkora probléma - egy bizonyos határig -, mivel cselesek a gyerkőcök, van ilyen. Ebben az esetben arra kell koncentrálni, hogy megértsük a lódítás mögöttes okát, és a gyerekkel együtt megoldjuk a problémát. Ha csak azon lovagolunk, hogy nem szabad hazudni, azzal nem fogunk elérni az égvilágon semmit.

Ami viszont már elég ijesztő (számomra legalábbis), hogy a gyerekek hazugságainak másik fő oka, hogy nekünk, felnőtteknek, ne okozzanak csalódást. Tehát ebben az esetben azon van a hangsúly, hogy erősítsük a gyerek önbizalmát és kiépítsük a bizalmat - hogy ha valamiben bizonytalan, ne hantázzon, hanem a szüleihez forduljon segítségért.

Plusz az összes esetre igaz, hogy mutassunk példát! Gyakran bele sem gondolunk, de a "maradjon ez kettőnk titka", vagy az "apának/anyának ezt nem mondjuk el" típusú mondatokkal az sugalljuk a kicsiknek, hogy lódítani simán lehet. Nem, nem lehet. (A kegyes hazugságokra meg majd térjünk vissza kamasz vagy fiatal felnőtt korukban.)

Szóval, az nem derült ki, hogy mi volt a kislányom sztorija mögött, annyi viszont biztos, hogy csak a képzeletében esett meg a dolog. Nem csak a kora miatt gondolom így (3 éves múlt), hanem mert pár héttel az eset után rákérdeztem, hogy mi történt, és egy teljesen más mesével állt elő. De most már tudom, hogy ez az ő korában természetes.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?