Minden gyereknek joga van tudni, hogy miért válnak a szülei!

A szüleim válását felnőttként kellett megértenem. Túl sokáig hagytak dobozban élni, mert úgy hitték - legalábbis apám -, hogy minél kevesebbet tudok, annál jobb. Nem kell engem terhelni, elég nagy teher már a válás is. A kímélés jó szándékba csomagolva ugyan nemes, de a tudatlanság hosszú távon lelki sérültté teheti a gyereket.

Mert ahogy a legtöbb esetben lenni szokott, a gyerek éli a maga világát. Van apja, anyja, testvérei. Ez adja neki a biztonságot. Ugyanakkor - ahogy nálunk is - egy rossz házasságban egyszer csak felüti a fejét egy láthatatlan, feszültséget keltő jelenség. Érzed, hogy ott van, de lövésed sincs arról, hogy mi az. Zavar van az erőben. Ez az a rész, amikor már a válás szaglik, talán már meg is beszélték a felnőttek, csak épp elfelejtették közölni.

A hazugság, a néma szenvedés, a feszült várakozás rátelepedik az addig rózsaszín pillecukros hangulatra - egészen addig, amíg ki nem derül, hogy mi az oka. Majd hirtelen a gyerekek lába alól is kihúzzák a talajt, mikor annyit böfög be apa vagy anya: el fogunk válni, vagy ami még rosszabb, már elváltunk.

Anyám nem közölt semmit. Valószínűleg azért, mert az utolsó pillanatig reménykedett. Apám amennyire tudta, próbálta vázolni, hogy el fognak válni, ami természetesen nem az én hibám, nem is a testvéreimé. Ugyanúgy fognak szeretni minket, csak éppenséggel ő elköltözik, mert már nem működik közöttük a dolog. Ezek a mondatok még rendjén is vannak, bár kíváncsi lettem volna, mi nem működik közöttük, és miért ő megy el.

Ugyanis miután elköltözött, és szép lassan kimondták a válást, anyám valósággal megháborodott. Ebből egyből azt a következtetést vontam le: ő üldözte el apámat. Az ő álláspontja viszont az volt, hogy mindenről apám tehet, és rossz ember. Ebben a gyűlöletteljes, elfojtott indulatokkal teli légkörben nőttem fel, és az évek során sikerült csak csepegtetnie apámnak a Titkok Kamrájából, hogy miért is váltak el.

Kijelenthetem, hogy ami biztos nem működik, az a hazugság és a titkolózás. A gyerek tudattalanul érzi, hogy valami nem stimmel. Az sem egészséges, ha a szülők várnak a "megfelelő" pillanatra, mert olyan sosem lesz. A válás mindenképpen trauma a gyereknek, mindegy, mikor történik, mert azzal a családba vetett hitét és biztonságát mészárolják le. Az sem normális, hogy szapuljuk az egyik szülőt a másik előtt, és gyűlöletet próbálunk kelteni a gyermekben.

Forrás: Shutterstock

Ellenben meg lehetne könnyíteni a trauma feldolgozását azzal, ha elmondanák a gyereknek, miért válnak el. Mert elmúlt a szerelem, mindketten mást szeretnének. Meg kell nyugtatni a gyermeket, hogy nem az ő hibája, nem is anyáé, apáé. Utána pedig vázolni kell neki a jövőt, hogy ne azon görcsöljön elalvás előtt, mi lesz vele meg a Brumival.

Ki kell mondani, hogy apa vagy anya bizony el fog költözni. Ha a gyermek maradhat a jelenlegi helyén, tisztázni kell, milyen sűrűn látja majd a szülőt, aki elmegy. Hogyha költöznie kell, lehetőség szerint hadd legyen beleszólása legalább abba, milyen legyen a szobája, mert ezzel is a továbblépést lehet elősegíteni - és azt, hogy meglássa a jót a rosszban. Egyszóval, kellenek a támpontok, amibe szegény kapaszkodhat. A gyerek nem egy értéktárgy, amit szimplán el kell helyezni egy másik élettérben.

És nincs azzal baj, ha a szülő kimutatja a fájdalmát. Nem kell úgy tenni, mintha meg sem kottyant volna és nem kell a fürdőszobába bezárkózni sírni. Bár ha lehet, ne is Zámbó Jimmyre ébredjen a gyerek hajnali hatkor, mert anyunak kedve támadt kisírnia a szemét. A gyereknek tudnia kell arról, hogy érzi magát a szülője. Nem kell attól félni, hogy depressziós lesz. Sosem érti meg a szüleit, a válást, sem a szülei, sem pedig a saját érzéseit, ha befőttesüvegbe rejtik előle.

Amire szüksége van, az az őszinteség, hogy türelmesek és megértők legyenek vele. Az is jó, ha együtt sírnak, hiszen ez jelzi a gyász feldolgozásának kezdetét és azt, hogy számíthatnak egymásra. A legjobb, ha minél kevesebb dolog változik körülötte a válás során, de ami változik, azt hadd értse meg. Tiszteljük meg a gyermeket azzal, hogy nem nézzük madárnak és beavatjuk abba, mi történik vele és a családjával!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?