Nem telhet el buli egy kis kábítószer nélkül - avagy így bulizik a Z generáció

Rossz volt látni, ahogy szépen lassan leépített magáról, csak azért, mert én nem vagyok fogyasztó."Ahh ez nem olyan, ez drogos buli lesz tudod, ide inkább ne gyere" - majd lerázott. Egy ideig próbáltam a közelében maradni, aztán egyszer betelt a pohár. Mégis miért vagány a drog?

"Ő nem drogos, hékás. Ő függő! A kettő nem ugyanaz!" - mondták nekem, amikor egy rendszeres fogyasztóra azt mertem mondani, hogy drogos. Akkorák lettek a szemeim a döbbenettől, mint másnak a lasztitól. Ez a laszti, pedig már rég nem a Tibi bácsi féle pöttyös labda.

2020-ban a laszti szó a szórakozóhelyeken egészen mást jelent már

Metiléndioxi-metamfetamin, MDMA, laszti, latyó, eki, molly, ECSTASY. Ennyiféleképpen hívhatjuk ezt a közkedvelt, olcsó csodaszert, amitől cápaszem, 200-as pulzus, indokolatlan állkapocs rángás és kényszeres vizesflakon szorongatás lesz úrrá az emberen. Természetesen ez a fiatalok egyik legkedveltebb partidrogja.

Olyan, mintha a szívroham kerülgetné őket és bármelyik pillanatban bekövetkezhetne az a helyzet, amikor a 104-et szükséges tárcsázni. Majd ezek után elmesélik mindenkinek, hogy mekkorát buliztak, de persze a felére nem is emlékeznek, hiszen az időérzékük is megváltozik.

„Tesó dobtunk egyet aztán elszabadult a pokol", „Fú, nagyon beekiztünk"- jönnek a mondatok, amikkel sajnos nem tudok mit kezdeni. Ingerült leszek. Okom van rá, hiszen több barátomat is beszippantotta ez a szar, és egyszerűen nem tudom felfogni, miért teszik ezt magukkal.

Próbáltam megoldani, igyekeztem felvenni velük a kapcsolatot, de nem jött válasz. Csak azok a pillanatok éltek bennem, amikor könnyesre nevettük magunkat. Keserű voltam és csalódott. Azon járt az eszem, vajon meggyógyulnak? Majd egyszer csak leteszik és vége ennek a szörnyű időszaknak? A másik pillanatban pedig gyűlöltem őket, amiért egy nyamvadt tabletta fontosabb lett az együtt töltött éveknél.

Sosem felejtem el azt a péntek estét, amikor megbeszéltük a srácokkal, hogy beülünk a törzshelyünkre. Mindenki eljött, kivéve azt a barátunk, aki zűrös társaságba keveredett. Szomorú voltam, ennek ellenére nem lepődtem meg. Beszélgettünk, iszogattunk, amikor egyszer csak megpillantottam. Ő az. Felénk tart.

- Hát eljöttél! - mondtam neki. Mire ő: - Mi? Ja, ja. Van piátok? - felelte zavartan. Az arca falfehér volt, a tekintete fáradt. Tudtam, hogy valami nem kerek. Ő nem ilyen. Milyen jól gondoltam. Pár perc múlva a többieknek ecsetelte, hogy ő most benyugtatózta magát és k*rvára király. Ölni tudtam volna a szemeimmel, szánalmat éreztem. Nehéz volt, de ott hagytam őket és annyit mondtam neki, hogy gratulálok. Tudom, hogy nem kezeltem jól a helyzetet, de nem bírtam mást tenni. Azt éreztem, hogy nem szégyelli, sőt! Lazának érzi magát ettől, tiszta Kurt Cobain. Egy frászt!

Szinte divat lett...

Nem azok feje felett szeretnék pálcát törni, akik valaha kipróbálták. Ami viszont felháborít, az a vagánykodás. Amikor nem is kérdezi az ember, de közlik, hogy ők most nagyon beálltak, és ettől valahol irritálóvá válik a dolog. Az ekizés a tiniknél olyasmi, mint pár éve az alkoholizálás. „Jaj mekkora alkeszek vagyunk".

Mi vagy? Azért, mert hétvégente megiszol két pohár "jó minőségű" borocskát, nem leszel alkoholista! Miért is akarnál az lenni? Miért vagány ez? Miért menő? Azok az emberek, akik valóban szenvednek bármilyen függőségben,csendben szenvednek, elvesztik a kontrollt, a családjukat, ne adj Isten hajléktalanná válnak.

Végül pedig, menjenek a pokolba azok a fiatalok, akik csak emiatt látják a másikat klassznak, vagy, ha bárkit azért fogad be egy banda, mert már ő is tolja a cuccot - hiszen egy ilyen társaságban ugyebár ciki lenne tisztának maradni. Egy kérdésem maradt. Mikor lesz divat újra a józan ész?

Nyitókép: Shutterstock