Miért hallgattak az Epipo-tábor áldozatai?

Az ügy kapcsán pedig ismét felmerül az ilyenkor szokásos kérdés: "De mégis miért várt évekig, mielőtt kitálalt? Nem igaz, hogy csak most jutott eszébe..."

És valóban: az áldozatok sokszor évtizedekig homályban maradnak, mire történetükre fény derül. Persze, ha az embert szexuális abúzus éri, a logikus az volna, ha azonnal látletetet kérne egy nőgyógyásznál, és a papírokkal a kezében jelentkezne a rendőrségen. Így lenne a legegyszerűbb bizonyítani, hogy bűncselekmény történt. A valóságban azonban az áldozatok évekig, nem ritkán évtizedekig hallgatnak, és sokan csupán akkor bújnak elő, amikor egy bátor sorstárs már felvállalta az ügyet.

A guru szent

Ezek az abuzerek többnyire karizmatikus, köztiszteletben álló figurák, akiknek "zsenialitásáért" cserébe sok mindent elvisel az emberek többsége. Úgy vélik, nagy koponya, ezért érthető, hogy bizonyos kérdésekben deviáns. Megcsapkodja a fiatal lányok fenekét, magára zárja az ajtót, vagy épp késő éjjel hívatja az asszisztensét.

Zárt kör, saját szabályokkal

Nagyon sokszor ezek az esetek egy olyan zárt körben történnek, amelynek saját, csak rájuk jellemző szabályaik vannak, és amelyek a külvilág számára idegenek. Az olimpikonok elfogadják akár a verést és a kínzást is, ha az az arany érdekében történik. Az adott módszertől gyógyulást váró krónikus betegek pedig hajlandóak pucérra vetkőzni "gyógyítójuk" előtt, ha a fájdalomtól való szabadulás a tét.

Erősen alárendelt, függőségi viszony áll fenn

Szinte minden ilyen esetre jellemző, hogy az áldozat alárendelt viszonyban van az elkövetővel, kisebb vagy nagyobb mértékben függ tőle. Tisztában van azzal, hogy ha nemet mond, vagy épp kitálal, a karrierje, egzisztenciális biztonsága, szociális hálója kártyavárként omolhat össze.

"Tudtam, hogy megadja az engedélyt, ha hallgatok, de ha nem, egy életre ellehetetlenít" - fogalmazott Bikram Choudhury egyik megerőszakolt áldozata, aki addigra már teljes vagyonát abba invesztálta, hogy saját bikram jóga stúdiót indítson a franchise részeként. Amikor egy tanár abuzál egy gyereket, az alárendelt szerep és a kiszolgáltatottság még nagyobb.

Zavartság, szégyenérzet, fájdalom

Furcsa paradoxon, hogy ezekben az esetekben az áldozat érzi magát mocskosnak az elkövető helyett. Kezdetben alig fogja fel, mi is történt, és a saját szerepét kutatja benne. A viselkedésében, az öltözködésében és a döntéseiben keresi a hibát, holott nem a szoknya volt túl rövid, hanem az elkövető volt az, aki átlépett egy határt - szoknyahossztól függetlenül.

Félelem a meghurcoltatástól

Áldozathibáztató társadalomban élünk, és különösen a köztiszteletben álló elkövetők esetén nagy a veszélye annak, hogy az áldozatra zúdul az értetlen népharag. Arra, aki épp azt sem tudja, hogyan keretezze magában az élményt, nem is beszélve arról, hogy mennyit, mit és hogyan mondjon el másoknak.

Ha kellőképp napirenden marad a téma, és oszlanak az abúzussal kapcsolatos mítoszok, talán a rendszer jobban kiszűri majd a szexuális ragadozókat a jövőben. Így nemcsak kevesebb áldozat lesz, hanem közülük is többen merik azonnal vállalni a kálváriájukat, hogy az elkövetők elnyerjék méltó büntetésüket.

Nyitókép: Shutterstock