Egy orvos nem posztolhat magáról fürdőruhás képet - ha nő...

Azt a kérdést elemezgetik, hogy mi az, amit egy orvos megengedhet magának, és mitől tűnik szakmaiatlannak. Nem szeretném pontról pontra végigvenni a cikk elemeit, inkább csak a neten terjedő #medbikini kampányra fókuszálnék. Ugyanis egy olyan állítás is szerepel a tanulmányban, hogy egy profi orvos ne posztoljon magáról bikinis képet. Ezen pedig teljesen kibukott az orvosközösség, és fiataltól az öregig mindenki elkezdett bikinis képeket posztolni magáról.

Azt gondolom, hogy itt nem önmagával a fürdőruhával van a probléma. Hiszen ha egy 55 éves, kicsit pocakos, kicsit szőrös, enyhén kopaszodó férfi orvos rak ki egy fotót, ahogy egy tengerparton tengeri csillag pózban kifeküdve sütteti a hasát, akkor arra mindenki legyint: "A doki bácsi kikapcsol egy kicsit. Mi van ebben?" De ha egy fiatal medika posztol bikinis képet a nyaralásáról, az azért mát teljesen más dolog...

Az a helyzet, hogy én ezt teljesen másképp látom. Nyilván van egy határ, amit bizonyos munkahelyi pozíciókban nem ildomos átlépni. Van különbség egy előnyös fotó és a direkt magamutogatás között. Egy doktornő például ne pucsítson tangában egy nyitott Insta-profilon, mert az tényleg előnytelen képet festhet róla. És fura lehet utána bemenni hozzá a rendelőbe és levetkőzni előtte, hogy "Csókolom, vizsgálja meg a lágyéksérvem!" Ez valahogy nehezen fér össze.

Amikor pályát választunk, akkor eldöntjük, hogy mit szeretnénk, milyen irányba haladjon az életünk és mi áll közel hozzánk. Ha valaki influenszer akar lenni, és energiaitalokat, fogfehérítést meg csipkés bugyit akar reklámozni az Instán, akkor nyilván benne van, hogy mikrobikiniben feszít a képein, és a külsejével akar kereskedni. Lelke rajta.

Aki viszont komolyabb hivatást választ, annál feltételezünk egy másfajta értékrendet is. Hogy olyan ember, akit tisztelni tudunk, aki nem mély dekoltázzsal akar elismerést szerezni magának (vagy pasik esetén kockahassal). Viszont azért nem a sötét középkorban vagyunk, és nem kell azonnal máglyát építeni, ha valaki egyszerű emberként viselkedik a szabadidejében.

Hogy egy kórházban teljesen be tudnak olvadni a fehér falak fehér ruhás dolgozói közé, de amikor van egy kis szabadidejük (ami valljuk be, nem lehet túl sok), akkor ők is ugyanolyan fiatal lányok, mint akiket a strandokon látsz. Hogy ha valahol összefutnál velük, lehet, eszedbe sem jutna, hogy pár órája egy műtőasztal felett valakinek az életéért harcoltak. Hogy még mindig milyen előítéletesek vagyunk.

És most visszatérnék a gondolatmenetem elejére. Ha egy fürdőgatyában nyaraló doktor bácsi nem vált ki belőlünk kellemetlen érzéseket, akkor egy bikiniben napozó doktornő miért? Hiszen ugyanazt teszik. Tehát a különbség bennünk van: a mi ítéleteinkben. Abban, hogy másként tekintünk egy férfi testre, mint egy nőire. Abban, hogy itt még mindig nincs egyenlőség.

Egy doktornőnek minden nemi jellegtől mentes, fehér köpenyes fogalomként kell léteznie - nemcsak a munkahelyén, de az élete minden területén. Mert különben az emberek nem képesek elismerni a szakmai hozzáértését. Szerintem ez így nincs jól. Én kifejezetten örülök, hogy megmutatják: ők sem mindenható, életekről döntő istenek.

Hanem ugyanolyan emberek, mint mi. Akik csak megpróbálják a tőlük telhető legtöbbet megtenni a betegekért, a legtöbbet kihozni magukból. De nem elérhetetlen idolok. Hogy nemcsak mentik az életeket, de élvezni is tudják azt. Szerintem engedjük ezt meg nekik - és ne csak a férfiaknak...

Még több cikk Petitől!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Peti stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy ne olvass tőle még többet. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Fotó: Szabó Gábor

Nyitókép: Shutterstock