Szerelem: Ne keverd a függést a függőséggel!

Mikor két ember boldog párkapcsolatban él, akkor is valamelyest függenek egymástól. Például úgy választják ki a szabadságukat, hogy mindkettőjüknek megfelelő legyen, úgy találják ki a karácsonyi családlátogatást, hogy mindkét fél rokonaira jusson idő stb. Ez teljesen természetes, ezt hívják egészséges kompromisszumnak. Enélkül nincs közös mesgye az emberek között, ezáltal a közös úton való haladás is lehetetlen. Ám attól még, mert ezeket a dolgokat megteszik egymásért, egyenlő felekként vannak jelek a kapcsolatban - egyik sem akarja jobban vagy kevésbé, egyiknek sem kell többet tennie, mint a másiknak.

Ezzel szemben a függőség egyáltalán nem erről szól. Amikor valaki kapcsolatfüggőségben szenved, akkor gyakorlatilag bármit megtesz annak érdekében, hogy ne veszítse el a párját. És ha ehhez arra van szükség, hogy lemondjon a saját programjairól, hobbijáról, szabadidejéről - vagy netán a barátairól is -, akkor bizony meg fogja tenni. Egyszerűen azért, hogy ne kelljen egyedül lennie.

Miért rettegsz az egyedülléttől?

Sokan újabb fogalomzavarban vannak és azt hiszik, hogy ha egyedül maradnak, akkor magányosak is lesznek. Pedig attól még, mert nincs párkapcsolatod, nem feltétlen leszel magányos: ott vannak a barátaid, a családod, a kollégák és a hobbik. Nem is gondolnád, hogy ezek milyen mértékben színesíteni tudják az ember napját. Sőt, azt nem is veszed figyelembe, hogy párkapcsolatban is simán lehetsz magányos. Képzeld csak el, azok az emberek, akik már régóta nem tudják őszintén megbeszélni a gondolataikat a társukkal, akik már csak látszatból tartják fenn a kapcsolatot - ők vajon mennyire magányosak?

Mi újság a lelki tükörképeddel?

Ha mélyen belenézel, és felteszed magadnak a megfelelő kérdéseket, rájöhetsz, hogy valójában miért is félsz a szakítástól. Talán azért, mert anyukád vagy apukád gyerekkorodban elhagyta a családot, és benned az az infó vert gyökeret, hogy nem kellesz neki? Esetleg hiába élt együtt a család, sosem érezted elegendőnek a szülői törődést? Esetleg valaki bántott, letörték az önbizalmad, ami miatt attól rettegsz, hogy senkinek sem fogsz kelleni?

Akár hiszed, akár nem, az okok nagy valószínűséggel nem a felnőttkorban szerzett traumáidban keresendők, hanem a gyermekkorban. Ekkor van ugyanis legnagyobb fókuszban az, hogy szeressenek minket, hogy elismerjék a pozitív tulajdonságainkat, hogy egyengessék a személyiségünk fejlődését. És ha a szüleink ezek közül valamit elhibáznak, annak a lenyomatát és következményeit életünk végéig cipelhetjük.

Nyilván, ezt ne úgy képzeld el, hogy megbeszéled magaddal, hogy szándékosan nem változtatsz. Egyszerűen csak tudat alatt az ismerős felé húzol. Ez pont olyan, mint amikor autóval mész egy már ismert úticélhoz. 10-ből 9 ember azon az útvonalon fog haladni, amelyiket már ismeri - akkor is, ha esetleg pár perccel később ér csak oda. Mert a lelkünknek szüksége van a régi, visszatérő, ismerős elemekre.

Persze ha foglalkozol magaddal - akár egy segítő személy, akár a saját magad módszereivel -, akkor megszabadulhatsz a berögződött érzelmi megszokásoktól. Azoktól, amelyek gátolnak abban, hogy megváltoztasd a jelened, a jövőd, és hogy megtaláld azt a párt, aki mellett tényleg boldog lehetsz.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock