Lakhatási szorongás: Amikor attól félsz, sosem lesz saját otthonod.

Nem én találtam ki, tényleg van ilyen jelenség, bár még nincs tudományos neve. Korábban is hallottam már, de mostanában egyre többször. Sokan bánatosan és lemondóan panaszkodnak, valahogy így: "A büdös életben nem lesz saját lakásom." Igen, van, aki attól parázik, hogy nem lesz férje, gyereke, és van, aki attól, hogy nem lesz saját otthona. Érthető, hiszen az ember természetes és ősi vágya a biztonság, ami sok esetben egy otthont jelent. Egy állandó, saját, védett kuckót, ahová elvonulhat, ahol álomra hajthatja a fejét.

"Nap mint nap szembejön a közösségi oldalakon, hogy a barátaim sorra vesznek maguknak lakást. Olyan konyhájuk van, amire én vágyom, olyan bútorokat vesznek, amiket én is kinéztem. Egyre csak azt kérdezem ilyenkor, hogy én mit rontok el..." - panaszkodik nekem Szandi.

Mindegyikük dolgos ember. Egyikük sem várhatja azt, hogy a gazdag szülők alátoljanak egy lakást - és ez valószínűleg a magyar lakosság nagy részéről elmondható. Ahogy az is, hogy nem nyertek még a lottón több tízmillió forintot. Az emberek keményen dolgoznak azért - egyedül, vagy éppen a párjukkal -, hogy egy szép napon saját otthonuk legyen.

Csoda, hogy ezután nem repült egy kés a hátamba. Egy pillanatra olyan érzésem volt, mint Potternek, amikor rádöbbent, hogy egyedül kell megküzdenie a dementorokkal. Katinál azzal próbáltam menteni a helyzetet, hogy de hát van nekik is saját házuk, méghozzá Pest közelében - és sokkal szebb, nagyobb, mint a mi lakásunk. "Ja, csak hogy az a ház egyelőre nem a miénk, hanem a banké..."

A negyven meg az ötven pluszos ismerősök arckifejezése után már egyenesen szégyelltem magam. Őszintén sajnálom őket, mert megérdemelnék a lakást, ahogy persze sokan mások is. Láttam a tekintetükön, hogy ők is keresik a választ. Mit rontanak el? Hogy létezik, hogy túl vannak már pár X-en, egész életükben dolgoztak, de még mindig csak albijuk vagy hitelük van?

Egyre csak félnek: a jövőtől, a nincstelenségtől, a kilátástalanságtól, a kudarctól. De ezzel a félelemmel csak saját magukat mérgezik. Az sem jó, ha valaki teljesen elengedi a vágyát, ám az sem megoldás, ha görcsösen belekapaszkodik, és ezért nem él. Sajnos azt vettem észre, hogy sokan az utóbbit választják.

Lebegjen a cél a szemük előtt! Dolgozzanak, spóroljanak! Keressék a lehetőségeket! De mellette éljenek! Máskülönben, mikor meglesz a lakás, azt fogják érezni, hogy fél vagy egész életükben egy lakásért robotoltak - és tessék, megvan, de közben elment mellettük az élet.

Lehet mellette élni, utazni, szórakozni. Kell, hogy néha áldozzunk a lelkünk oltárán is - ajándékokkal és élményekkel simogassuk, jutalmazzuk, hogy csak kitartás, pajti, meglesz a lakás, de tessék, itt van ez a csekélység a szorgalmadért. Nem szabad belezavarodni a lakás utáni vágyba. Erre van szükséged és a kapcsolatodnak, a házasságodnak is. Nemcsak a fészekre, hanem arra is, hogy éljetek.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock