Megnyomoríthatod a gyereked lelkét, ha rosszul neveled!

Gyereket nevelni hatalmas felelősség. A pszichológusok rendelői tele vannak olyan felnőttekkel, akik életük legelső és legfontosabb kapcsolatában nem azt kapták, amire szükségük lett volna, és emiatt nem szeretik magukat eléggé.

Bizonytalanok, alacsony az önértékelésük, nem tudnak kötődni, elköteleződni, minden párkapcsolatuk kudarcba fullad - és még sorolhatnám. Persze, nem akarom bántani az anyukákat: elvégre mindenki jót akar. Más kérdés, hogy ha vele sem bántak helyesen a szülei annak idején, akkor honnan ismerné a jó megoldást? Ha például nem tanulta meg szeretni magát, hogy tudná ezt másnak megtanítani? Nyilván sehogy...

A szülők mindig a legjobbat szeretnék a gyermekeiknek, efelől nincsen kétségem. Más kérdés viszont, hogy amit adnak, az tényleg jó-e annak a gyereknek vagy sem... Elképesztőnek tartom, hogy a világon mindenhez, de mindenhez kell engedély (vezetéshez, munkához, búvárkodáshoz stb.), ahhoz viszont nem, amihez leginkább kellene: a gyerekneveléshez...

Nyilván nem szeretném elvenni senki kedvét a gyerekvállalástól. Ám akkor is őrültségnek tartom, hogy a világon semmilyen tudásra nem kell (legalábbis kötelezően) szert tennie annak, aki babát vállal. Hiszen egy másik ember életéről beszélünk, ami iszonyú nagy felelősség!

Nem azt mondom, hogy kössük iskolai végzettséghez vagy hasonlóhoz a dolgot, de egy pár hetes gyorstalpalót tutira kötelezővé tennék a leendő szülők számára. Ahol megtanulják, hogy mik a nevelés pszichológiai alapjai, vagy például mennyire fontos az ember életében az első 2-3 év.

Mert a gyerek fizikai szükségleteiről gondoskodni egy dolog (etetés, pelenkázás, öltöztetés), de ennél nem kevésbé fontosak a lelki szükségletek. Egy emberi lényről beszélünk, aki egy életre elraktározza magában a szülei példáját - nagyon nem mindegy tehát, hogy mi veszi körül, mert ezek az egész jövőjére hatással lesznek...

Forrás: Shutterstock

Mindenkinek, aki szülő akar lenni, legalább a pszichológiai alapokkal tisztában kellene lennie. Hogy mennyire tönkrevághatja egy gyerek önértékelését, ha negatív szavakkal illetik, vagy elutasítják, esetleg nem bíznak benne. Hogy egy életre elvesszük a kedvét a jó dolgokkal való kísérletezéstől, ha nem biztatjuk, hanem azt mondjuk, nem elég jó, amit csinál. Sőt, akkor is, ha túlféltjük. A testi fenyítésről, ordítva fegyelmezésről már nem is beszélek...

Fontos lenne, hogy mindenki tisztában legyen azzal (legalább nagyjából!), mik azok a dolgok, amiket semmiképp sem tehet egy gyerekkel. Egy tudatos felnőtt persze nyilván felkészül erre, mondjuk, utánaolvas - és még így sem könnyű jól csinálni. Vajon mennyi esélye van akkor azoknak, akik meg sem próbálnak ismereteket szerezni a témában?

Nagyon sokan örök sebet ejtenek a gyerekük lelkén a hozzá nem értésük miatt. Nem lenne jobb megelőzni ezt? Így a sérülések nem öröklődnének generációról generációra. Ha a te szüleid hibáztak is egykor, a csemetédnek már szebb és jobb gyerekkora lenne. Így idővel mindenki egy lelkileg - többé-kevésbé - egészséges utódot nevelne.

Elvégre az óvodában/iskolában is csak olyan foglalkozhat a gyerekekkel, akinek megtanult egy csomó ehhez szükséges és fontos dolgot. Egy szülőnek miért nem kell tudni az égvilágon semmit, mielőtt belevág a családalapításba?

Ha tényleg a legjobbat akarod a gyerekednek, azt javaslom, készülj fel alaposan a nevelésére - ha már nincs kötelezővé téve, legalább önszorgalomból! Miatta. Érte. Hogy legyen esélye testi és lelki egészségben, boldogan élni. Ez a legkevesebb, amivel tartozol neki.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?