3+1 buktató, amin elhasalhatsz párkereséskor!

Sőt, ha minden jól megy, öregkori bridzspartnert. Olyan embert, aki állandóan elmeséli, milyen napja volt. Egyszerűnek tűnik - de akkor miért választunk rosszul?

Illetve azonnal le is szögezem, hogy nem választunk rosszul - csak nem ismerjük önmagunkat, a bennünk rejlő titkokat, feszültséget. A potenciált, hogy mire vagyunk képesek, mit hoztunk magunkkal. Az önismeret hiánya pedig nagyban befolyásolja, hogyan fogunk viselkedni egy párkapcsolatban, vagy épp milyen a kríziskommunikációnk. A magunkkal cipelt családi batyu - tele terhelt vagy kevésbé terhelt mintákkal - előre nem látott eseményeket produkálhat. Nem mindig derül ki, mi rejtőzik bennünk, de ha arra érzékeny partnerrel találkozunk, nem ússzuk meg a szembesítést. Tehát a legfontosabb lépés párválasztáskor (is): ismerd meg önmagad! Persze, ezen túl is számos buktatója van az igazi megtalálásának. Íme, néhány!

1. Azonosság-különbözőség

Unalomig ismételt klisé, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Persze, attól függ... A kapcsolat elején szinte semmi nem számít, hiszen úgysem vagyunk magunknál. Aztán lehull a lepel, és ki-ki vérmérséklete szerint elmenekül, vagy épp földbe gyökerezik a lába. Ha felocsúdtunk a szerelmi kábulatból, nem árt tisztázni a fontosabb kérdéseket: ideálisnak tartott lakhely, nevelési elvek, vasárnapi templomba járás. A "nagy" dolgokban jó, ha megvannak a közös alapok, de legyen azért különbség is! Az azonosság egy idő után unalmas lehet.

2. Sürgető társadalom

Bár kezdenek kopni a társadalmi konvenciók, még mindig ott tartunk, hogy ekkor kell férjhez menned, ekkor gyereket szülni, ekkor pedig jó lenne, ha visszamennél dolgozni. Mielőtt "túl öreg" leszel... A kor stigmája elsősorban a nőket érinti - tekintve, hogy nekik gyorsabban ketyeg a biológiai órájuk -, az elvárások azonban kihatnak a férfiakra is. Ám tegyük fel a kérdést: miért tartunk lesújtóbbnak egy 36 éves szinglit, mint egy boldogtalan, 3 gyerekes, 36 éves anyát? Lehet, hogy te inkább a Nagy Ő-ről maradnál le, mint az anyaságról. De az se baj, ha fordítva gondolod. Ezt jobb tisztázni magunkban - mielőtt még megállapodnánk valaki mellett pusztán kényszerből... A társadalmi elvárások nagyon jók arra, hogy rettegésben töltsük az életünket, csakhogy a félelem az egyik legrosszabb tanácsadó. Nem attól kell tartanunk, hogy idősebb korban leszünk szülők vagy egyedül maradunk, hanem attól, hogy boldogtalanul éljük le az életet.

3. Külső szakértők

Önkéntes kapcsolati tanácsadók garmadája áll sorba, amikor elkezdünk egy kapcsolatot. Özönlenek a kéretlen tanácsok, szubjektív kritikák, burkolt célzások. Egy idő után azt vesszük észre, hogy úgy érezzük: egy vadidegen mellett ébredünk. Pedig nem változott semmi. Végérvényesen tönkreteheti a szerelmet, ha a környezet véleménye túl nagy hangsúlyt kap. Társunk kiválasztása roppant bonyolult, érzékeny és személyes folyamat, amire a többiek csak részletekben láthatnak rá. Egy egészséges viszony nem igényli, hogy mások elvárásait érvényesítsük.

+1 Ha a felszínesség az úr

Amikor az egó átveszi a hatalmat, nem azt kérdezzük a másiktól, hogy mi az álma, hanem hogy mikor lesz belőle végre vezérigazgató. Ilyenkor az érintés helyett fontosabb a magasság, a nevetés helyett pedig a pénztárca. Igen, vannak alapvető dolgok, amelyekhez ragaszkodni akar az ember, aki azonban kizárólag önző módon keres, előbb-utóbb pórul jár.

Nehéz feladat a párválasztás - és akkor még nem beszéltünk kommunikációról, szexről, őszinteségről, toleranciáról vagy az érzelmek kezeléséről. Mindenesetre, ha nem akarsz zsákbamacskát, tölts minél több időt a kiszemelteddel! Így egy idő után biztosan nem lesz szükség használati utasításra.