munkahely Angyal Ani job hopper váltás munkahely keresés munka kereset
A csapból is a munkaerőhiány folyik. Az Y és Z generációs fiatalok ezért bátran váltogatják a munkahelyüket, úgy, mint más a fehérneműit. Rendben van ez így? Ezt a kérdést biztosan nem fogom megválaszolni ebben a cikkben...

Ám mint Y generációs job hopper, megosztom veletek a saját tapasztalataimat. Job hopper - igen, ez ma már a HR szakmában egy ismert kifejezés. Így nevezik azokat a munkavállalókat, akik 1-1,5 évnél tovább nem maradnak egy helyben. Nagyszüleink idejében még az volt a normális, hogy az iskola után elhelyezkedtek valahol, és jószerivel onnan is mentek nyugdíjba. Ez ma már nagyon ritka.

27 éves vagyok, és a leghosszabb idő, amit ugyanazon a munkahelyen töltöttem, 1 év 8 hónap. Az önéletrajzomban szereplő munkahelyek száma (kis csalással) 8. Ez, ha számba vesszük, hogy 19 éves korom óta dolgozom, átlagosan évi egyet jelent. Sok? Vagy rendben van? Ezt mindenki döntse el maga!

Amerikában és Nyugat-Európában munkaerőpiaci tendencia, hogy az egy pozícióban eltöltött idő 2 év. Egy amerikai barátnőm mondta egyszer, hogy nagyon szereti a munkáját, de lassan váltania kell, mert már 19 hónapja ott van. Abból a szemszögből nézve, hogy a munkáltató betanít, foglalkozik veled, időt és energiát fektet a tehetséggondozásba, nem túl pozitív tulajdonság a job hopperkedés.

Azonban, ha egy másik szemüvegen át vizsgáljuk a dolgot, már egy nagyon fiatal munkavállalónak is számos pozitív tapasztalata lehet ezáltal. Hiszen több, különböző rendszerrel dolgozó cégnél is megismerheti az adott szakmát.

A sok munkahely annál is több állásinterjút jelent. Ezek során azt tapasztaltam, hogy azoknál a cégeknél, amelyek felvilágosultabbak, a rendszereik jól működőek, a szakmájukban pedig kimagaslóak, sosem néztek rám ferde szemmel a sok váltás miatt. Egyik kedvenc CEO-m (ügyvezető igazgató) írta egyszer egy posztjában, hogy akkor törölte el a no return policy-t - azaz a szabályt, hogy ha valaki felmond, akkor nem jöhet vissza -, amikor sikerült olyan rendszert kialakítani, ami a funkcióktól, és nem a személyektől függ.

Forrás: Shutterstock

Azaz, ha a folyamatok és a működés jól van kialakítva, akkor nem sínyli meg a vállalat a dolgozók cserélődését - semmilyen pozícióban. A munka ugyanolyan hatékonysággal megy tovább, legfeljebb máshogy, de nem rosszabbul. A magabiztos munkáltatók nem félnek a változástól, sőt, a potenciált látják a vérfrissülésben, hiszen tudják: abból, hogy valaki máshogy lát dolgokat, még akár előnyük is származhat. Az ilyen helyeken öröm dolgozni, mert örülnek a visszajelzésnek, a kritikát pedig nem sértésként élik meg.

Szerencsére azt tapasztalom, hogy egyre több az ilyen cég - de sokszor sajnos a látszat csal. Nem egyszer fordult elő álláskereséskor, hogy világosan tudtam, milyen paramétereket szeretnék, és ezt nem rejtettem véka alá az interjún sem. Pontosan elmondtam, mik a gyengeségeim, mik azok a dolgok, amik fontosak nekem, és a megállapodásig úgy tűnt: mindez az ő elképzelésükkel is egyezik, és egymást keressük. Miután azonban elkezdtünk együtt dolgozni, kiderült, hogy ez egyáltalán nem így van. Éppúgy, ahogy sokféle egyéniség létezik - és mind összetett -, a vállalatoknak is lelke van, a legkisebbektől a mamutokig.

Ahhoz pedig, hogy az odaillő embert tudják kiválasztani a jelöltek közül, ismerniük kell a saját adottságaikat és azt, kit is keresnek pontosan. A "ki" mögött pedig nem csak a szakmai referenciákat és a hozzáértést kell látni. Gyakran elfelejtik kellő alapossággal felmérni az interjún a soft skilleket (szakmai tudáson felüli készségek), mert mondjuk, beleszeretnek az illető szakmai tapasztalatába. Aztán később kiderül, hogy hiába a hozzáértés, az illető nem jól funkcionál.

Miért tűrünk mi - az én generációm - egyre kevesebbet? Mert mások a preferenciáink, és sokkal több információ áll a rendelkezésünkre. Ma már abból, aki 10 éve bankár, egy 3 hónapos képzést követően lehet programozó vagy grafikus, de akár fodrász is. Ha ráuntunk valamire, kezünkben a változtatás lehetősége, és ha merünk, semmi perc alatt újrakezdhetünk mindent.

Mik azok a legfontosabb dolgok, amik rávesznek minket a maradásra? Sokat beszélgettem erről a barátaimmal és a kollégáimmal, de minden felhozott érv - a home office, a rugalmas munkaidő, a felelősségteljes feladatok stb. - egyetlen dologhoz volt visszavezethető: a kölcsönös bizalomhoz.

Angyal Ani

Az Y generáció munkamoráljahttp://www.she.hu/herself/20180706-az-y-generacio-munkamoralja-barok-eszter.html
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.