Érzelmi trigger: Így gyilkolnak a múltbéli sérelmek!
Vannak dolgok, amik - látszólag minden különösebb ok nélkül - a végletekig ki tudnak hozni a sodrodból? A pszichológiai szakzsargon ezt emocionális triggernek hívja, és az emberek többsége találkozik vele...
Nézzünk egy példát! Zsófival nem igazán törődtek a szülei. Az apja ivott, cigizett, kocsmázott, az anyja pedig megállás nélkül panaszkodott a barátnőinek. Aztán ebbe a rémes házasságba újabb gyerek érkezett - és többnyire Zsófi volt az, aki ellátta a kisöccsét. Senki nem volt, akivel megoszthatta volna a kétségeit: a szülei nemcsak fizikailag, érzelmileg is elérhetetlenek voltak. Szinte betemették őket a saját problémáik.
Ma sikeres ügyvéd, és kiegyensúlyozott életet él. Ám van valami, ami teljesen kiborítja: ha valakit nem tud elérni. Olyan jelentéktelen eseteknél is ingerült lesz, amelyek másokat egyáltalán nem zaklatnak fel: például, ha nem veszi fel a telefont a legjobb barátnője, vagy ha az öccse lemond egy közös programot.
Zsófi emocionális triggere tehát az elérhetetlenség. Amíg nem kezdett terápiára járni, nem tudatosodott benne, hogy valójában a szülei múltbéli nemtörődömsége a kiváltó ok. Ezért kap dührohamot, ha nem ér el egy számára fontos embert. Most azonban, hogy átlátja a problémát, már könnyebb tenni azért, hogy változzanak a dolgok.
Nekem több triggerem is van/volt. Egy részüket felismertem és megtanultam kezelni az évek során, de a többivel még van feladatom. Sokáig rosszul érintett például az elutasítás, mivel tudat alatt a gyerekkori klikkesedésre és a "nem vagyok elég jó hozzájuk" érzésre emlékeztetett. Ezért az élet számos területén - barátság, szerelem, munka - nem kezdeményeztem. Ha pedig mégis léptem, és nem értem el osztatlan sikert, hetekre visszahúzódtam a csigaházamba.
Ezt a triggert szerencsére már semlegesítettem, de van még min dolgoznom. A kelleténél hevesebben reagálok például, ha valaki azt érezteti velem, hogy valamiben nem tart kompetensnek - legyen szó főzésről, takarításról vagy a gyerek altatásáról.
Íme, a leggyakoribb emocionális triggerek:
- Visszautasítanak.
- Kétségbe vonják a kompetenciádat.
- Elhagynak (vagy szakítással fenyegetnek).
- Tehetetlennek érzed magad.
- Nem veszik figyelembe a véleményed, átnéznek rajtad.
- Nem tudsz elérni valakit, aki számodra fontos.
- Nem fogadnak el.
- Hibáztatnak valamiért.
- Ítélkeznek fölötted, kritizálnak.
- Egy számodra kedves ember nem szán rád időt.
- Nem örülnek neked.
- Túlzottan rád akaszkodik a párod.
- Nem bíznak benned.
Ha azonosítatlan triggerrel találkozunk, hajlamosak vagyunk ösztönösen kerülni a helyzetet, hogy megússzuk a fájdalmat. Ilyenkor kerülnek terítékre az elkerülő mechanizmusok, amik sokfélék lehetnek.
- Előfordulhat, hogy szinte dührohamot kapsz.
- Esetleg túlzásba viszed az alkalmazkodást, és megpróbálsz mindenkinek megfelelni.
- Megeshet, hogy ráakaszkodsz másokra.
- Vagy épp ellenkezőleg: bezárkózol, és elszigetelődsz tőlük.
- Másokat hibáztatsz a rossz érzéseid miatt.
- Gyakran kerülnek képbe különböző függőségek: az alkohol és a cigi mellett ide tartozik a túlzásba vitt evés, szex, vásárlás vagy a szerencsejáték is.
Ha a fenti reakciók bármelyike ismerős, itt az ideje az önvizsgálatnak. A fájdalom nem fog elmúlni pusztán azért, mert mindent megteszel az elkerülése érdekében - sőt, meglehet, hogy épp ez hoz még több szenvedést. A leghatékonyabb megoldás, ha szembenézel a triggereiddel. Az is rengeteget segít, ha őszintén beszélsz erről azokkal, akik igazán fontosak neked.
Eleinte tuti fájdalmas lesz, hosszú távon mégis megéri. Nemcsak a saját lelki békéd miatt. Azért is, mert így a másiknak lesz egy "megoldókulcsa" hozzád. Érteni fogja a reakcióidat, ezért nem fogtok annyit harcolni egymással...
Nyitókép: Shutterstock