Lúzer a menők között: ez vagyok én!

A volt osztálytársad most várja a második gyerekét. A pasid húga öt évvel fiatalabb nálad, mégis összejött a pénzük egy saját házra. Ti meg csak kuksoltok - és duzzogtok - a garzonban...

A vicces az, hogy már gyerekkorban elkezdődik: folyton a többiekhez méred magad. A mi osztályunkban ez főleg az anyagiakra volt kihegyezve. Mindennél többet számított, kinek a családja megy télen síelni, vagy ki kap először mobiltelefont.

Azt hittem, a felnőttek már értelmesebbek ennél, így mire nagy leszek, búcsút inthetek a versengésnek. Kellett egy kis idő, mire megértettem: ugyanazok a játszmák mennek, mint anno általánosban - csak burkoltabban. A Facebook térnyerésével pedig a napnál is világosabb lett, hogy mindenki kompenzál.

De miért? Kinek hiányzik, hogy folyton másokhoz viszonyítsa magát? Kinek jó a "neki megvan, ami nekem nincs" típusú önmarcangolás? Senkinek - de ettől még lelkesen kínzod magad. Mert ezt tanultad, ebbe születtél. Persze, valamilyen szinten természetes, ha megnézed, hol tartanak a kortársaid. Sőt, nem is árt.

Ha nem hasonlítanánk magunkat időnként másokhoz, valószínűleg sokkal több felnőtt gyerek élne a szülei nyakán. Hiszen nem lenne ciki, hogy már az összes harmincas ismerőse elköltözött otthonról. Így viszont a "ha neki sikerült, nekem is menni fog" hozzáállás akár kiváló motiváció is lehet.

Sajnos ennél sokkal gyakoribb, hogy kisebb depressziós hullámok kíséretében méregeted, hol tart hozzád képest a másik. "Neki már van háza." "Most nyaralt Thaiföldön." "Tök jó pasija van." "Egy deka felesleg sincs rajta." Ismerős? Látsz egy nőt, aki egyidős veled, de sokkal sikeresebb, és máris a mélyben találod magad. Csodás érzés...

Forrás: Shutterstock

Pedig csak azért vagy rosszul az egésztől, mert a negatívumokat nézed. Azt, hogy neked mid nincs. Egy szó sem esik arról, mennyi mindent értél el, milyen jók a külső vagy belső adottságaid. Azzal is foglalkoznod kéne, hogy TE miben vagy több másoknál. Mi az, amit már elértél... Ez már ismeretlen terep, igaz?

Lehet, hogy a kolléganőd hétvégén kimondta a boldogító igent, de mégsem lett hétfőre boldogabb. (Sosem ismerheted teljesen mások életét, hiszen senki nem szereti kiteregetni a szennyest.) Te pedig irigykedsz rá, közben meg észre sem veszed, milyen klassz dolgok tarkítják a mindennapjaidat. Például: még mindig megfordulnak utánad az utcán. Vagy esetleg szépen gyarapodik a spórolt pénzed.

Mindig lesz valaki, aki szebb, okosabb, ügyesebb nálad, és mindig lesz olyan is, aki az ellenkezője. Ha ilyen nagy élvezettel veted bele magad az összehasonlítgatásba, legalább vonj átlagot! Ne azon siránkozz, hogy - a sztárokkal ellentétben - nincs háromemeletes vityillód Malibun. Azokat is vedd észre, akik sokkal kevesebbet értek el nálad!

A legjobb persze az lenne, ha csak magadat hívnád ki "párbajra". A saját lustaságoddal kell versenyezned, nem pedig azokkal, akik több méter előnnyel indultak. Teljesen mindegy, mit érnek el mások - ha teszel a céljaidért, előbb-utóbb sikert aratsz!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?