Prostiból luxusfeleség: Ezt az életet választottam.

Felállok, és a függönyhöz sétálok. Megrázom magam, felveszem a legbájosabb mosolyomat, és kilépek a színpadra. Hatalmas éljenzés és ováció közepette odasétálok a rúdhoz...

Nem így képzeltem el, mikor eldöntöttem, hogy Németországba költözöm. Gondoltam, majdcsak találok valami melót egy étteremben vagy bárhol máshol. A hónapok teltek, a pénz pedig egyszer csak elfogyott. Épp az utcán sétáltam, mikor megállított egy férfi, és azt kérdezte, akarok-e sok pénzt keresni. Eleinte csak táncolnom kellett, mára azonban már mindenféle szolgáltatást nyújtok a vendégeknek. Nem hazudtak, valóban sok pénzt keresek.

Stephan az első perctől kezdve rajongómmá vált. Hónapok óta minden előadásomon itt ül az első sorban. Bőkezűen szórja az eurót a színpadra, néha a bugyimba vagy a melltartómba teszi. Kifejezetten vonzó az őszes halántéka, és egyértelműen kőgazdag. Az első pár alkalommal csak táncolnom kellett neki a privát szobában. Később persze többet akart. Mind többet akar. Miután végeztünk, arról mesélt nekem, milyen csodás életem lehetne mellette. Itt hagyhatnám ezt a koszfészket, és a királynője lehetnék. Nem gondolkodtam sokáig. "Menjünk!" - Csókoltam meg most először. Hiszen kuncsaftot sosem csókolok meg, ez az elsődleges szabályom. Talán kevésbé érzem magam alantasnak, ha úgy viselkedem, mint Julia Roberts a Micsoda nőben.

Két hónap telt el, mióta beköltöztem. Egyik reggel viszont furán éreztem magam. Szédelegtem, hányingerem volt. Nem találtam a helyem. Nem mertem arra gondolni, ami egyértelmű volt. Elővettem egy terhességi tesztet a fürdőszoba szekrény alsó fiókjából.

"Egy csík, csak egy csík legyen! Kérlek, istenem, csak egy csík legyen!" - könyörögtem. Feleslegesen.
Stephan arca falfehérré vált, mikor rám talált a fürdőben. A kilépő szőnyegen ültem összekuporodva, és sírtam. Szorongattam a pozitív terhességi tesztet, és azon gondolkodtam, hogy most biztosan utcára kerülök. Leült mellém, és magához húzott. "Ne aggódj, minden rendben lesz. Te most már hozzám tartozol. Mindketten hozzám tartoztok!"

Először 6 hónapos terhesen hallottam őt kisurranni a lakásból. Órák múlva jött csak haza - cigiszagúan, piától bűzölögve. Ruháit, bőrét átjárta a női parfüm szaga. Mikor kérdőre vontam, csak vállat vonva annyit mondott, hogy vannak szükségletei. Akár tőlem, akár mástól, de meg fogja kapni, amit akar.

Néha úgy éreztem, el kell mennem innen. Majd valahogy felnevelem a lányom - gondoltam sokszor. De végül mégis maradtam. Túlságosan nagy biztonságot nyújtott a pénze. Megvolt mindenünk: hatalmas ház, luxusautó, ékszerek. Annyit vásároltam, amennyit csak akartam. A legmárkásabb ruhákban és cipőkben pompáztam - ami valljuk be, egy kis faluban született, szegény családban nevelkedett lánynak hatalmas előrelépés volt. Még azt is mondhatom, hogy élveztem az életet, amit mellette élhettem.

Olyan nagy ár feladni a szerelmet mindezért?

Nem hiszem. Vagy ez, vagy mehetek vissza pörögni a rúdra. Felelős vagyok a gyermekem életéért, ő nem szenvedhet csupán azért, mert én érzelmileg gyenge vagyok. Így becsuktam a szemem, mikor be kellett, és befogtam a fülem, mikor arról volt szó. Ha meghúzom magam, és nem cirkuszolok, talán nem cserél le egy fiatalabbra.

Leila történetét Zavada Janka jegyezte le.