Sehova sem bekategorizálható szokásaik és hagyományaik vannak, és élen járnak a modern kütyük gyártásában. Meg sem lepődtem, hogy a cikk azt is leírta, milyen óriásit fejlődött a japán technológia a felpumpálható ágyasok terén. Ma már olyan pótszeretőt gyártanak szilikonból, amely megszólalásig hasonlít egy hús-vér nőre.
Ám hogy ez milyen következménnyel járhat, arra a legszörnyűbb álmunkban sem gondolunk mi, élő, lélegző, érző nőneműek. Pedig a japán nők már megtapasztalhatták ennek a fejlődésnek a hátulütőjét.
Megszólaltattak néhány férfit, hogy milyen indokkal cserélték le a feleségüket. Néhány ok, a teljesség igénye nélkül:
Beszélhetnénk arról, hogy mennyire távol áll ez a normalitástól, hogy mennyire aberrált, ám nekem néhány dolog ezen túl is megragadta a figyelmemet. Biztosan igaz, hogy sok házasságban kihunyóban van a szikra, ám azt gondolom, ez nem indok arra, hogy valaki egy szilikonbabával pótolja az ölelést. Amikor a barátnőmnek elmeséltem, hogy miről készülök cikket írni, csak annyit mondott: "Ezek a japánok le vannak maradva rendesen, hiszen mi, nők, már a 19. század óta használunk segédeszközt - vibrátor, dildó -, a különbség csupán annyi, hogy a lényegi dolgot ragadtuk ki a férfiból, és nincs keret hozzá."
Azt hiszem, a fent említett esetben azonban másról van szó. Nem egy kizárólagos szexuális tárgyról, hanem egy emberpótlékról. Nőpótlékról. Ezek a férfiak az önzőség magasfokát művelik, hiszen elutasítanak minden olyan megnyilvánulást, ami egy élő, hús-vér nőt jellemez. Ezek a férfiak elutasítják a kölcsönös kommunikációt, a női érzéseket, érzelmeket - legyenek azok pozitívak vagy negatívak.
Élvezik, hogy gond nélkül élhetnek "bigámiában", anélkül, hogy a törvény keze lesújtana rájuk.
Nem kell attól tartaniuk, hogy a műkedvesek hajba kapnak, ha újabb asszony érkezik a házba - nyoma sincs (az ismételten emberi) féltékenységnek. A szilikon szerelmüket nem kell étterembe cipelni, így meglehetősen költséghatékony. Nem fogyókúrázik, és nem izzad aerobic videók előtt fejpánttal a fején és plusz öt kilóval a derekán. Nem morog a nehéz napokon, és úgy egyáltalán... nem csinál semmit. Van, de nem létezik. Szinte már tökéletes.
Értem, hogy ezek a férfiak gondtalanságra és nyugalomra vágynak, de ezzel a hús-vér nő pozitív tulajdonságait is elengedik. Vajon ha megöregednek és lebetegednek, akkor melyik gumimaca fogja meglátogatni őket a kórházban? Ki fog nekik bevinni nekik egy pohár vizet, ha nem tudnak felkelni?
Az élet megalkuvások sorozata. Ha nem tudjuk elfogadni egymás hibáit, elnézni a gyengeségeit, és csak szexuális alapon ítéljük meg a párkapcsolatunkat, nincs esélyünk arra, hogy minket is elfogadjanak olyannak, amilyenek vagyunk.
Szeretném, ha úgy 35 év múlva valaki interjút készítene ezekkel a japán férfiakkal (bár reményeim szerint ez a hóbort nem tart tovább néhány évnél náluk). És szeretném, ha a jelenben interjú készülne azokkal a nőkkel és családokkal, akiket ezek a férfiak a porig aláztak azzal, hogy műnőre cserélték őket.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.