Egy biztos: életünk folyamán mind kerülünk olyan helyzetbe, amikor felülkerekedik rajtunk a rossz érzés. Nem lehet megváltoztatni azt, ami már megtörtént, de sokat segít, ha gyorsan felismerjük a káosz kezdetét. Viszont ha már bőven benne vagyunk az örvényben, egyet tehetünk csupán: kimászunk belőle.
Íme, néhány tipp tőlem, aki éppen ezzel a helyzettel küzd:
Fontos tudatosítani magunkban, hogy azért, mert az történt, ami, még nem vagyunk rossz emberek. Az élet néha olyan csavart hoz, mellyel bármennyire nem is kívánjuk, szükségszerű megküzdenünk. Bármi is történt: rosszat mondtál, helytelenül cselekedtél, ne csak ez alapján ítéld meg magad! Mind követünk el baklövéseket. Higgadtan vezesd végig, mit hibáztál, majd vond le a tanulságként, és ne hagyd, hogy ez továbbra is érzelmileg befolyásolhasson!
Nem tudom eléggé kihangsúlyozni, milyen fontos mind a két dolog. Ha már mélyen benne vagy a depresszív hangulatban, kezdj el kedvesen beszélni magadról és az életedről! Nem segít sokat a helyzeteden, ha ócsárolod magad.
Minden napra írj össze apró célokat, mindegy, mik azok! Ha úgy érzed, fáradt vagy felporszívózni, azért is csináld meg! Tűzd ki magad elé, hidd el, sokat fog segíteni, ha kipipálhatod lefekvéskor a listán. Ez azért fontos, mert ha már a motiválatlan szakaszban vagy, akkor onnan bizony már csak a saját akaraterőd és elhatározásod húzhat ki.
Tudom, lesznek, akik ugyanúgy állnak ehhez, mint én: nem akarom fárasztani a többieket. Hidd el, azok a barátok, akik valóban szeretnek, meg fognak hallgatni, még ha mással nem is tudnak segíteni rajtad, csak a jelenlétükkel és a figyelmükkel. Használd ki a szeretetüket, hagyd, hogy segíthessenek a gyógyulásban!
Tudom, hogy már közhelynek számít, de van benne igazság. Mert ha negatív gondolatokat gyártasz, akkor rosszul fogod érezni magad. Ha dühvel teli, meg sem történt szituációkat játszol le a fejedben, frusztrált leszel tőle. Kezdj el csak olyasmire gondolni, ami jó érzésekkel tölt el: a cicádra, a kutyádra, a párodra, a barátaidra, az otthon melegére, apukád szeretetteljes ölelésére, a sógorod viccére tegnapról!
Tudom, fogalmam sincs, min mész keresztül, mind másképp éljük meg a nehéz napokat, mégis van, amiben hasonlítunk. Mind küzdünk, és mindannyiunknak szüksége lenne több elfogadásra, türelemre és szeretetre, legfőképpen önmagunktól.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.