Hiába szeretlek, ha az ágyban egy szörnyeteg vagy! +18

Sokkot kaptam. Ákos még nagyban lihegett, mint aki túlélte Pearl Harbort. Aztán csak nem bírtam magamban tartani az esetet, és rákérdeztem, mi volt ez. Értetlenül nézett rám. Megismételtem, amit mondott, és döbbenten nézett rám, hogy ő nem mondott ilyet. Akkor már duplán mérges voltam: nem elég, hogy lekurváz, még hazudik is.

A következő alkalmakkor nem jött elő a dolog, de utána megismétlődött. "Te mocskos ribanc!" Válaszul fogtam, lerúgtam magamról, de közben láttam, hogy ezúttal ő is meghallotta saját magát. Igazán megrémült magától, úgyhogy nehezemre esett haragudni rá. Csakhogy ez nem állapot, hogy hébe-hóba mindenféle szajhának titulál. Aznapra el is ment a kedvem a szextől, de onnantól kezdve valami megváltozott.

A többi együttlétünk során nem olyan volt, mint szokott. Kevésbé élvezte, és olyan volt, mint aki feszülten figyel magára és arra, amit csinál. Néha nem is sikerült eljutnia a csúcsra - persze nekem sem. Kérdeztem, hogy a mi baja, és akkor bevallotta, hogy ő akkor élvezi a legjobban a szexet, ha közben trágár szavakat mondhat. Már korábban is előfordult vele ilyen, de érthető módon egyik partnere sem díjazta. Utána volt egy időszak, mikor nem jött elő - nálam is két évig teljesen normális volt -, és enélkül is élvezte a szexet. De úgy látszik, most visszatért ez a probléma.

Láttam rajta, hogy valahol szenved, és próbálta megmagyarázni, hogy nem tart ő engem útszélinek, csak éppenséggel begerjed attól, ha kimondhatja, elképzelheti... Sőt, az is felcsigázza, ha elképzeli, hogy mások mit tennének velem. Nagy érvágás volt ez nekem, hogy az addig normális kedvesemnek felszínre tört egy ilyen sötét oldala, ami számomra rettenetesen perverznek tűnt. De mivel szeretem, arra gondoltam, esélyt adok neki - és ha neki ettől jó a szex, akkor ne fogja vissza magát.

Rettenetes. Komolyan lélekölő.

Eleinte megpróbáltam nem tudomást venni róla, valahogy kizárni, mintha süket lennék. Azután már sehogy sem tudtam, folyamatosan visszhangoztak a szavai a fejemben. Bántott ez az egész, visszataszítónak, undorítónak tartottam. Nem sokkal később pedig hazavágta az önbizalmamat is. Megfordult a fejemben, hogy nem szeret, és tényleg annak néz, aminek elmond. Nem bírok erre begerjedni, így cseppet sem élvezem az együttléteinket.

Egy jó ideje már a sírás meg a tömény undor kerülget, ha szexre kerül sor. Nemrég arra kértem, hogy mérsékelje, amit csinál. Persze megijedt, hogy elhagyom, ezért igyekezett is visszavenni, de tudom, hogy így ő sem élvezi annyira a szexet, mert nem lehet önmaga.

Mi hát a megoldás?

Mikor Csenge elmesélte ezt nekem, rávágtam, hogy keressenek fel egy szexuálpszichológust, mivel ez nem természetes, nem egészséges. Főleg így, hogy már egyikük sem élvezi a szexet. Az sem jó, hogy már korábban is csak az egyikük találta élvezetesnek. Hiába a másik fél iránti szerelem és elfogadási vágy, senkit sem lehet hibáztatni azért, ha valamit nem vesz be a gyomra. Márpedig a szex lényege a kölcsönös örömszerzés, és nem az, hogy lelki vagy akár testi sebeket ejtsenek egymáson. Könnyen rámehet a kapcsolatuk, ha nem találnak megoldást.

Ráadásul egy szakértő rávilágíthat arra, mi a probléma, amit ha orvosolnának, megjavulhatna a szerelmi életük. Talán egy gyerekkori vagy párkapcsolati trauma okozza Ákos furcsa vágyait. Itt már nem lehet helye szégyenérzetnek. Ha Ákosnak fontos Csenge, akkor el fognak menni egy szexuálpszichológushoz, aki segítséget nyújthat nekik.

Csenge történetét Balogh Orsi jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock