Finn iskolák: Ahol nem az érdemjegy a legfontosabb, hanem a gyerek!

"Amikor a finn iskolákról hallok, a legtöbbször az üti meg a fülemet, hogy a tanítás sosem kezdődik 9 előtt, a tanítási nap alig néhány órából áll, és nincsenek dolgozatok meg házi feladat" - kezdi a beszámolót Sinikka, aki az észak-közép-finnországi Ouluban nőtt fel, ma pedig (egy kis budapesti szakmai kitérő után) Helsinkiben dolgozik tanárként. Nála tökéletesebb személyt tehát nem is ismerek, aki beavathatna minket a finn oktatási rendszer legmélyebb bugyraiba, saját okulásunk végett.

"Ez így ugyan nem pontos, de a valósághoz közel járunk: az órarendben lehet néhány nap, amikor fél 9-kor kezdődik a tanítás, de a legtöbbször 9:30, 10:30 körül kezdünk, hogy a gyerekek kipihenhessék magukat, és lehetőleg télen se vaksötétben kelljen elindulniuk otthonról. Valóban nálunk van Európa legrövidebb tanítási napja, igyekszünk 4-5 órában letudni mindent, amire a diákoknak szüksége lehet.

Ez már csak azért is fontos, mert Finnországban nincsenek elit iskolák vagy méregdrága magánsulik: mindenki a körzetének megfelelő állami iskolába jár, a dúsgazdagoktól a mélyszegénységben élőkig (bár az utóbbi ritka, Finnország kimondottan szociálisan érzékeny állam). Nincsenek emelt szintű csoportok (legfeljebb a nyelveknél), és az általános iskolák nem specializálódnak egy-egy területre - nyelvek, zene, sport -, hanem mindenhol ugyanaz a követelményrendszer és a tanterv, miközben az oktatás menete meglehetősen rugalmas keretek között zajlik.

"Alapvetően abban hiszünk, hogy fölösleges 6-8 órát a padok között ülni, hiszen 2-3 óránál hosszabb ideig úgysem tudnak koncentrálni a gyerekek, ezért aztán hagyjuk, a fennmaradó időben hadd játszanak. Az európai és amerikaioktatási rendszer legnagyobb hibája az, hogy a diákok ráfeszülnek a nagy központi tesztekre - nálatok például először a felvételivel, utána az érettségivel riogatnak mindenkit -, és a felkészülés során megfeledkeznek az olyan tárgyak fontosságáról, mint a művészetek, a költészet, a zene.

Sinikka szerint nálunk főként az a probléma, hogy a nagy központi megmérettetések miatt óriási verseny alakul ki az iskolák között, és azok, amelyek rosszabbul teljesítenek, gyengébb besorolást kapnak, miközben mindenki a szép eredményeket hozó elit iskolákba akarja járatni a gyerekét. Így regionálisan óriási különbségek alakulnak ki az iskolák között. Persze az elit sulik diákjai sem járnak feltétlenül jól, hiszen ahelyett, hogy hasznos tudásra tennének szert, egyedül azt tudják, hogyan lehet sikeres a felvételijük, érettségijük, nyelvizsgájuk... vagyis az a nagy központi teszt, amire az elmúlt években - minden mást háttérbe szorítva - készültek.

"Jó példa erre az, hogy itt, Magyarországon, rengeteg olyan emberrel találkoztam, akiknek középfokú angol, német vagy francia nyelvvizsgájuk volt, ugyanakkor mégsem mertek egy szót sem szólni az adott nyelven. Volt, aki csak azért parázott, mert semmi gyakorlati tapasztalatot nem hozott a suliból, ezért rutintalan volt, mások viszont egyszerűen bebiflázták a nyelvi tesztek leggyakoribb fordulatait, azt sikerrel alkalmazták a vizsgán, de a valóságban nem voltak képesek kommunikálni idegen nyelven" - hivatkozik budapesti tapasztalataira a Helsinkiben svéd nyelvet és testnevelést tanító Sinikka, aki imádja a munkáját.

A finn iskolákban a hierarchia kevéssé fontos, a diákok a keresztnevükön, tegeződve szólítják meg tanáraikat, és hosszú éveken át ugyanaz az osztályfőnökük, így bizalmas kapcsolat alakul ki a tanárok és a diákok között. Sinikka szerint ez az oldott hangulat is hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek többnyire szívesen járnak iskolába - és ez a tudásukon is látszik...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock