Ne a korod határozza meg a vágyaidat!

Mindenki életében egyszer csak megjelenik egy jel. Egy jel, ami azt mutatja, elértél egy bizonyos kort, amikor már észre sem vesznek. Simán elmennek melletted, ha belépsz egy szobába, vagy úgy beszélnek hozzád, hogy rád sem néznek.

Tudom, az én és a te ismerőseid mind kivételek, ők nem ilyenek - persze ez nem így van, bármennyire is szeretnéd ezt hinni. De nem azért csinálják, mert bunkók. Lehet, csak fáradtak, vagy szorítja a cipő a lábukat, vagy csak sietnének már haza. Ez mind tök jó felmentő szöveg, csak sajnos sokszor egyik sem igaz.

Az öregedés első jele, amikor ez megtörténik. Nem várom azt, hogy szemérmetlenül bámuljanak, vagy szemmel vetkőztessenek, de amikor először azt tapasztaltam, hogy totálisan közömbös a megjelenésem - na, akkor már tudtam, hogy nálam is elkezdődött.

Pedig mi is a mai menő szöveg? "A negyven, sőt, az ötven az új harminc." Jól hangzik, csak ez sem igaz. Ahogy az sem, hogy "Mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát." Hát, én meg tudok lepődni azon, hogy egészen mást látok a tükörben, mint amennyinek érzem magam. De persze hihetek bármit, azt senki nem korlátozza - csak ettől még nem leszek fiatalabb.

A Wikipédia szerint az életünk kor szerinti szakaszokba sorolható, és 43 évesen én még éppen beférek az öregedés első fázisába. Negyven felett az életet statikusnak hisszük, hiszen már minden megtörtént velünk, amiért érdemes élni. Vagyis ezzel a hozzáállással tesszük mi saját magunkat láthatatlanná.

Forrás: Shutterstock

Amikor egy velem egyidős ismerősömnek ecseteltem, hogy milyen terveim vannak a következő öt évemben, meglepődött. "Minek? Már csak ki kell bírni nyugdíjig" - mondta. Ám azt figyelmen kívül hagyta, hogy én nem akarok nyugdíjas lenni - vagyis de, a jogszabály szerint igen, de mentálisan biztosan nem.

Ahhoz, hogy jobban érezzem magam, szükséges példaképeket találni. Az egyik legjobb példa erre Pataki Ági. Nemrég beszélgettek vele egy csütörtök esti rendezvényén, ahol arról volt szó, hogy nem a korunk határozza meg az életünket. Ő már javában az öregedés első fázisában tartott, amikor váltott.

Új életet kezdett, új munkát, új párkapcsolatot és új szerepeket vett fel. Sikerült neki. Aztán amikor úgy érezte, hogy ezeket is lehet fokozni, akkor újból váltott. Olyanba is belefogott, amit előtte még nem csinált - pedig már a haladó öregedés fázisában járt.

Mert túl rövid az élet ahhoz, hogy ne élvezzük. Hogy unjuk a munkánkat, a párunkat, magunkat. Ha ebből a háromból kettőt már nem bírsz, neked is itt az idő! Mert meg kell tanulni nyughatatlannak lenni. Ja, és azzal sincs baj, ha nem sikerül. Vagy legalábbis nem úgy, ahogyan azt elsőre elképzeled. Mert már azzal, hogy rájössz, változtatni akarsz, iszonyatos energiákat lehet felszabadítani.
És le kell ejteni azt is, hogy láthatatlan lettél!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shuttertsock

    Ezt olvastad már?