Ilyen az igazi szerelem! - Egy mai kamaszlány szerint.

Az emberiség örök témája a szerelem, és néha azt érezhetjük, még a csapból is ez az érzés folyik. Az összes popdal erről mesél, a tini regények a polcon és a sugdolózások fele a suli folyosóján erről szól. Talán a szerelem az az univerzális érzés, amely az összes életkorban és életszakaszban meghatározható, mégis nagyon mulandó, könnyen szem elől téveszthető. 17 éves vagyok, és még nem voltam szerelmes.

Egy egyéves iskolai projekt keretében azt a kérdést kutattam, hogy létezik-e szerelem első látásra az agykutatás szerint. Miután egy több oldalas esszét írtam a témában, ki is fújt a téma iránti hirtelen érdeklődésem. Egészen addig, míg a legjobb barátnőmnek barátja nem lett. Ugyan ez a változás nem az én közvetlen életemben következett be, mégis erősen befolyásolta azt, és sok mindenre rádöbbentett, megtanított. Nemcsak a szerelemmel, de a barátsággal kapcsolatban is.

Először is át kell érezned a barátnőd nehéz helyzetét, amiben azzal egyensúlyoz, hogy veled és a barátjával is elegendő időt töltsön. Miközben jobban örülsz a barátnőd boldogságának, mint bármikor máskor, amit megkoronáztok egy egymás-nyakába-borulós-sírós-meghatódással is a Vapiano közepén, természetesen jön egy bizonyos fajta eltávolodás. El kell fogadnod, hogy többé már nem te vagy a barátnőd legfőbb bizalmasa és társa.

Először nehéz ezt tolerálni, hogy most már nem fog veled mindent megosztani, valamint, hogy nehezebben fogtok közös időpontot találni, amikor találkozhattok. Viszont ha megbeszélitek ezeket a dolgokat, és nem hagyjátok elveszni a barátságotokat, túl fogtok tudni lendülni ezen. Ezalatt a folyamat alatt újra megismertük egymást, és nagyon sok dolgot tanultunk a másikról, a szerelemről és a szeretetről is.

Úgy gondolom, hogy kamaszkorban nehéz szerelmesnek lenni. Ebben az életkorban irtózatosan sok a bizonytalanság. Az embernek tényleg egy nagyon erős érzés kell ahhoz, hogy a már alapjáraton meglévő sok bizonytalanság közé (amit a továbbtanulás, önmagad megismerése, a folyamatos fejlődés, tanulás, a családtól való függés jelent) beengedjen egy olyan törékeny, ismeretlen, veszélyes érzést, mint a szerelem.

Épp ezért, szerintem egy kamaszkori szerelemnek két fajtája különíthető el. Van a könnyed, gyorsan múló fellángolás. Ami inkább saját magad megismeréséről szól, és az izgalomról, hogy egy pár közös hónapot, egy veled együtt felnövő másik kamasszal oszthatsz meg. Azonban ne feledkezzünk meg arról a szerelemről se, ami hihetetlenül erős, és csakugyan a kamaszkorban alakulhat ki igazán.

Ez pont azokra a bizonytalanságokra épül, amik a tinikre oly jellemzőek. Ha két tizenéves felfedezi egymásban ezeket a bizonytalanságokat, őszintén megosztják egymással gondolataikat, rájönnek, hogy pont ugyanazokon a dolgokon mennek keresztül. Így egy hihetetlen mély megértés, valamint a vonzalom segítségével szerelem alakulhat ki közöttük.

Ez egy téves kép, amit a kamaszok fejébe ültetünk, és amit gyakran társadalmi elvárásnak éreznek. Tanítsuk inkább azt a fiainknak, hogy nem lányos, hanem bátor dolog az érzelmeikről beszélni és sírni! A lányoknak pedig azt, hogy vonzó és csodálatra méltó, ha képesek önmagukra koncentrálni, és nem akarnak megfelelni mások elvárásainak. Tanítsuk meg a kamaszainkat feltétel nélkül szeretni, úgy, hogy elfogadjuk, és szeretetben neveljük őket gyerekként - mert ez az igazi lényege a szerelemnek.

Somos Emma

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock