Farkastörvények közt élünk - állj ki magadért!

Van, aki lazán ki tud állni magáért, van, aki nehezen - és van, aki 10 évet és 6 hónapot vár, mire szól, hogy nem jól adott vissza a pénztáros.

Az utolsó kategóriában nemhogy nem jó élni, de gyakorlatilag meggyűlölöd magad - hiszen hagyod, hogy mindenki elnyomjon, akár egy cigicsikket.

Volt egy kolléganőm, aki már attól is összerezzent, ha ráköszöntünk. Látszott, hogy 0-24 stresszben él, és nemhogy nem tud kiállni magáért, de szolidaritásból - kis túlzással - még ő is belerúg saját magába. Az okokat, neveltetést, genetikát hagyjuk; a lényeg, hogy ezt egyszerűen nem teheted meg magaddal - mert az óvodától az öregek otthonáig egész életedben farkastörvények uralkodnak.

Persze elköltözhetsz egy lakatlan szigetre is, de ott se wifi, se giroszos, szóval, marad a szembenézés a problémával. Ha adott egy szituáció, amiben ki kéne állni magadért, első körben tedd fel magadnak a kérdést: mi a legrosszabb, ami történhet? Kirúg a főnököd/szakít veled a párod? Lehet, bár erre valószínűleg kevés az esély. Ha mégis, jöhet a következő kérdés: van élet utána? Nyilván van. Olyan még nem volt, hogy sehogy sem alakult...

Szuper, most jöhet az, amiben jó vagy: az agyalás. Fogalmazd meg érthetően és pontosan, mit fogsz mondani, és mit szeretnél elérni ezzel! Fontos, hogy mielőtt belekezdenél a mondandódba, legyél higgadt, de határozott. Ne csapongj: fogalmazz világosan, érthetően!

Mikor ezt tervezed, egy kissé (értsd: pusztulat-kegyetlen) nehéz rész következhet: a jól ismert "ez nekem úgysem fog menni, hagyjuk az egészet" gondolat. De ne hagyd, hogy legyűrjön! Tudom, ezt most úgysem hiszed el, de a számodra keménynek tűnő csajok is tele vannak kételyekkel - csak nekik jobb az álcájuk, te pedig nyitott lapokkal játszol.

Nagy a csábítás, hogy az egyszerűbb utat válaszd: mégis bemenj túlórázni, engedd, hogy szívassanak a kollégáid, és így tovább... Mégse add fel! Persze, nem kell az egész világot már holnapra megváltanod. Elég, ha egyszerre egy problémára koncentrálsz.

Forrás: Shutterstock

Nyugodtan játszd le először fejben a csatát: mit fog mondani a másik, hogyan semmisítsd meg az ellenérveit? Egyszerű példa: van egy barátnőd, aki ölelgetős, és zavar, hogy a köszönés helyett a pasid nyakába ugrik. Minden jogod megvan hozzá, hogy szólj neki ezért - jó esetben ő fogja magát zavarban érezni. A lényeg, hogy mindig tudd: jogod van a kérésedet előadni.

Túl vagy az elméleti felkészülésen? Eljött hát a nagy meccs: te a piros sarokban, ő a kékben. Helyezd be a fogvédőt, csapd össze az ökleidet, és verd szét a fejét! Komolyra fordítva a szót: hideg fejjel, kedvesen, de mindenképp határozottan vázold fel, mi a gondod!

Ekkorra már lesz egy szkript a fejedben, amit mankóként használhatsz. Hidd el, ha korrekt módon - és nem óvodás-sértegetős szinten - ülsz le megbeszélni egy problémát, annak általában pozitív végkimenetele lesz.

Gratulálok! Szembenéztél a félelmeiddel, pedig teljesen magadra maradtál, és bevállaltad a konfrontációval járó masszív gyomorgörcsöt! Akár visszautasítást kaptál, akár nem, irány venni magadnak egy tábla csokit - de egy forró habfürdőt minimum megérdemelsz. Fontos, hogy tudd: ha mégsem jártál sikerrel, pedig felnőtt módjára próbáltál kommunikálni, akkor onnantól kezdve már nem rajtad múlik a dolog. Te megtetted, amit tudtál. Persze, az is lehet, hogy a másiknak csak idő kell.

De nem is ez a lényeg. Belementél egy olyan csatába, ami elől legszívesebben az Északi-sarkig menekültél volna, mégsem tetted - ezzel pedig megkezdted az utat egy sokkal szebb élethez.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?